A húsvét szelleme (Vaníliás kalács/briós)

Biztosan mindenki hallotta már ezt a kifejezést: megérintett a karácsony szelleme. Nem kérdés, hogy a karácsonynak van valami varázsa, erre számtalanszor emlékeztetnek minket az ünnep közeledtével a médián keresztül. Még az exheroinista rocksztárt alakító Bill Nighy-nak is meglágyul a szíve, és megemlíti az Igazából szerelem című filmben, hogy megvilágosodása támadt a karácsonyról, ami körülvesz mindenkit. A konyhában szintén beszélhetünk karácsonyi szellemről: a fahéj-szegfűszeg-narancshéj kombó például már-már elválaszthatatlan ettől az ünneptől. Nem tudom, mondjuk-e például, hogy 'megérintett a húsvét szelleme', de véleményem szerint ha ennek az ünnepnek is van szelleme, akkor az biztosan frissen sült vaníliás kalács illatú. Legalábbis számomra. És ezt tegnap óta gondolom így, mikor is kis briósokká formálva megsütöttem életem első kalácstésztáját (eredeti recept a Nosalty-ról). Foszlós, könnyű, pirosra sült langyos tészta, egy-egy kanál házi baracklekvárral. Ez koronázta meg a tegnap estémet. Még nem késő elkezdeni, és tényleg megéri házi sütésű kalácsot tenni az ünnepi asztalra. Fenomenális ízélmény!

Hozzávalók (16-20 darab brióshoz, vagy egy fonott kalácshoz):
fél kiló meglangyosított simaliszt
3 dkg friss (!) élesztő
2 tojás sárgája (ez is legyen friss, a legjobb a házi)
50 g porcukor
fél vaníliarúd kikapart belseje
3,5 deci langyos tej
csipet só
80 g olvasztott vaj

tetejére:
2 tojássárgája
nádcukor vagy barnacukor

Elkészítés:
A tészta összeállításában teljes egészében a fenti receptet követtem, annyi változtatással, hogy a maradék langyos tejbe belekapartam a vanília magjait, a csipet sót pedig az olvasztott vajhoz kevertem.

A briósok formázása nagyon egyszerű:
A megkelt tésztát óvatosan a munkalapra borítjuk (vigyázzunk, hogy a tészta levegős, könnyű szerkezetét ne tegyük tönkre), kétfelé osztjuk. Az egyik feléből kis rudat formálunk, és ezt 8-10 egyenlő részre vágjuk, attól függően, mekkora briósokat akarunk. A kis adagból bő 1 cm átmérőjű rudakat formálunk, amit feltekerünk csigába úgy, hogy a tészta végét bedugjuk a csiga alá. Sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük őket (egyszerre legfeljebb kilencet, mert nagyra nőnek), tetejüket lekenjük tojássárgájával és megszórjuk egy kevés cukorral. 200 fokra előmelegített sütőben (nem légkeverésesben!) pirosra sütjük. Finom vajjal, kávéval, vagy lekvárral és teával utánozhatatlan.