2011. június 5., vasárnap

Brownie, te csodás...

Tudom, nyár van, és meleg, és párás, vihar előtti fülledtség, amikor az átlagember csak egy hűsítő limonádét képes elfogyasztani, és ha a desszert szót említik, még véletlenül sem egy csupacsokis brownie jut eszébe. Az átlagembernek. Én azonban ezzel máshogy vagyok, és remélem, hogy azok, akik megkóstolnak egy kocka igazi, krémes brownie-t, ők is belátják: ez a süti annyira csodás, hogy tökmindegy, milyen az idő, mennyi dolgunk van, vagy hogy éppen hol tartunk a fogyókúrában, muszáj enni belőle. Apropó fogyókúra: amikor azt mondom, hogy ez a süti kalóriabomba, azzal még mindig csak a közelében járok az igazságnak. Valójában a brownie egy kalória-atombomba, úgyhogy a fogyókúrázóknak inkább azt ajánlom, takarják el a szemüket, és úgy olvassák tovább a receptet.

Hozzávalók (kb 40 kockához):
320 g puha vaj
320 g étcsokoládé (kiváló minőségű, legalább 65 % kakaótartalmú!)
6 tojás
200 g nádcukor
100 g juharszirup
1 ek vaníliaaroma
220 g liszt
csapott kk só
ízlés szerinti mennyiségben durvára tört dió (én most kb 100 grammot használtam)

1. A csokoládét és a vajat vízgőz fölött felolvasztjuk (egy lábasba vizet forralunk, és egy lehetőleg rá pontosan illeszkedő fém tálba beletörjük a csokit és beledaraboljuk a vajat, ám figyeljünk, hogy a tál alja ne érjen bele a vízbe).
2. A lisztet elkeverjük a sóval és a diódarabokkal (ha teszünk bele).
3. A tojásokat egy nagy tálba törjük, belekeverjük a cukrot, a juharszirupot és a vaníliát.
4. A csokoládés-vajas keveréket a tojásos masszához keverjük (közben figyeljük a színeket), majd a lisztes keveréket is hozzáadjuk.
5. Fakanállal jó alaposan összekeverjük, hogy egynemű, fényes masszát kapjunk.
6. Az egészet egy 30x40 cm-es sütőpapírral kibélelt tepisbe öntjük, majd 180 fokos sütőben kb 20-25 percig sütjük. Fagyival, tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, vagy önmagában fogyasszuk.
7. Figyelem! A jó brownie titka a sütésben rejlik: nem szabad, hogy a sütemény túlsüljön, ezért folyamatosan figyelni kell. Ha a süti teteje már szilárd és (ahogyan Nigella mondja) "fényes és fehér pettyes", akkor egy fogpiszkálóval vizsgáljuk meg a süti belsejét. Annak még ragacsosnak kell lennie, de persze nem teljesen lötyisnek. Kis kísérletezés után bárki brownie-mesterré válhat.



És mire ezt leírtam, a vihar is megérkezett... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése