Keksz kávéhoz - Cantuccini

 Nem vagyok különösebben oda a kekszekért, viszont ez a cantuccini olyan jól sikerült, hogy fel fogom venni a kedvencek listájára. A cantuccini olasz kekszkülönlegesség, amit rendszerint kávéba mártogatva fogyasztanak. Éppen ezért a tésztát egészen szárazra, és nagyon ropogósra készítik, amit úgy érnek el, hogy a megsült tésztarudat felszeletelés után visszateszik pár percre a sütőbe. Én most durvára vágott mandulával készítettem, de más hasonló olajtartalmú mag is megfelel a célra (a pisztácia például túl puha lenne benne). Láttam már kakaós, likőrös változatot is, az alapreceptet bátran lehet variálni, ám a citromhéj és a fahéj maradjon meg állandó összetevőnek, ugyanis ez biztosítja a csodás illatot.

Hozzávalók (kb. 32 darabhoz):
25 dkg liszt
16 dkg mandula
14 dkg porcukor
fél tk sütőpor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
fél kk. fahéj
csipet só
2 tojás

1. A lisztet és a porcukrot tálba szitáljuk, hozzáadjuk a fahéjat, a sót és a sütőport. Hozzáreszeljük a citrom héját, beleöntjük a vajat, majd hozzáütjük a tojásokat. Az egészből lágy tésztát gyúrunk.
2. Amikor a hozzávalók elkeveredtek, belegyúrjuk a késsel feldarabolt mandulát is.
3. A tésztából két ducibb, vagy három vékonyabb kígyót formázunk, akkorát, hogy a tepsi egyik szélétől a másikig érjen. 200 fokra  (légkeverésesen 180 fokos) előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük.
4. A kisült tésztát ujjnyi avstag darabokra vágjuk, majd a tepsire visszapakoljuk őket, és a sütőbe visszatolva további 5-10 percig szárítjuk. Így nyeri el végső, igazán ropogós formáját.

Karácsonyra készülődve - Mézeskalács

Minden karácsonykor elhatározom, hogy egy év múlva nem készítek mézest, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy "szükség lesz" egy adagra. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a mézessel, csupán unalmasnak találom, hogy minden évben ezt készítek. Idén, hogy ezt elkerüljem, kicsit változtattam a fűszerezésen, és az interneten lehetetlen kiszúróformák után kutattam: találtam kéményseprő, vagon, békakirály és törpe alakút is. Ezen a hihetetlen kreativitáson én is felbátorodtam, és megpróbáltam még karácsonyibbá tenni az amúgy is elég karácsonyi mézeskalácsot. Reszelt citrushéjak, kardamom, rózsabors, valamint friss gyömbér és igazi vanília is került a tésztába. A végeredmény igazi illatkavalkád lett, kenterbe ver bármilyen karácsonyi illatgyertyát vagy párologtatót.

Hozzávalók (kb. 100 darabhoz):
75 dkg finomliszt
2 kk szódabikarbóna
csipet só
2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1 vaníliarúd kikapart belseje
egy citrom és egy narancs lereszelt héja
1 fél kk reszelt gyömbér
5 szem kardamom összetört magja
3-4 szem rózsabors, mozsárban megőrölve
25 dkg kristálycukor
5-6 dkg puha vaj
4 tojás
25 dkg langyos (!) méz

Elkészítés:

1. A lisztet, a fűszerkeveréket, a cukrot, a szódabikarbónát, a kardamomot, a rózsaborsot, a sót, a citrusok héját, a vaníliamagokat és a gyömbért egy tálban összekeverjük.
2. A langyos mézet is hozzácsurgatjuk, beleütjük a tojásokat, majd mehet bele a puha vaj is.
3. Az így kapott masszát alaposan, lehetőleg kézzel összedolgozzuk. Tömör, rugalmas tésztát kell kapnunk.
4. Ezután legalább 20 percig hagyjuk pihenni, de akár egy éjszakára is betehetjük a hűtőbe.
5. A tésztát kinyújtjuk, kiszúrjuk a formákat, majd 175 fokos sütőben (légkeverésesben 160 fokon) vastagságtól függően 8-12 perc alatt kisütjük őket. Sütés előtt megkenhetjük a tetejét mézes tojással, ettől szép fényes lesz, sütés után pedig egyszerű cukormázzal dekorálhatjuk.