Az egyszerű és nagyszerű gyümölcstorta

Bevallom, kevés olyan étel van, ami a gyerekkoromat idézi. Nálunk a főzésnek sohasem volt nagy kultusza, valami mindig volt az asztalon, de az ételt nem a kreativitás és a változatosság jellemezte. Az a gyümölcstorta viszont, amit apukám készít, fenomenális. Fogalmam sincs, mi adja a varázsát, hiszen egyszerű linzertészta az alapja, erre pedig gyümölcs van pakolva. Még régi németországi látogatása során találkozott ezzel a recepttel. Elmondása szerint a németek cukor nélküli, keserű fekete kávé mellé fogyasztották, így a tészta kifejezetten édesnek tűnt mellette. Nekem a tészta cukortartalmával nincsen bajom, szerintem kellemesen édes, ráadásul sütés után gyönyörű omlós lesz. A tészta alapreceptje adott, az, hogy ki mivel pakolja meg a tetejét, már szinte mindegy, a végeredmény kitűnő lesz.

Hozzávalók a tésztához:
22 dkg liszt
11 dkg puha vaj
1 tojás
1,5 tk sütőpor
5 dkg cukor
csipet só
csipet fahéj
néhány csepp vaníliakivonat

1. A lisztet, a sót, a sütőport és a fahéjat egy tálban összekeverjük.
2. A vajat a tojással és a cukorral egyneművé keverjük, belecseppentünk a vaníliából, majd a lisztes keverékhez adjuk. Az egészet masszává dolgozzuk. Figyeljünk rá, hogy a tésztát nem kell sokáig gyúrni! Ha összeállt, és minden anyag elvegyült benne, akkor hagyjuk abba a gyúrást, különben nem lesz omlós a tészta.
3. Egy legfeljebb 24 centis gyümölcstortaformát kivajazunk, kilisztezünk, majd a tésztát belenyomkodjuk. Előmelegített, 180 fokos sütőben 15-17 perc alatt készre sütjük. A tészta akkor jó, ha a teteje éppen kezd sötétebb színt ölteni.

Hozzávalók a tetejére:
2 ek vaníliás pudingpor
1,5 deci tej
tetszés szerinti gyümölcsök
1 tasak tortazselé

A pudingport ízlésünknek megfelelően édesítjük, és elkészítjük a 1,5 deci tejjel. A kihűlt tészta aljára öntünk csak annyit, hogy egy egészen vékony réteget alkosson a gyümölcs alatt. Ha megdermedt, mehetnek rá a gyümölcsök, majd az elkészített tortazselé. Hűtőben pár óra alatt összeérnek az ízek, de másnap még finomabb.

Mac and Cheese - forrón, krémesen, magyarul

Az angol konyha hírneve, a brit sztárszakácsoknak hála, kezd egyre feljebb kúszni a kulináris ranglétrán. Nem is értem, hogy hogyan lehetne a brit konyha "rossz", hiszen ott a tenger, amely friss hallal és rákfélékkel látja el a szigetországot, a csodálatos zöld legelők, ahol a négylábúaknak öröm felnevelkedni, így a húsuk is finomabb (nem vicc: állítólag a boldog állatoknak porhanyósabb a húsa). Van azonban a brit kulináriának egy olyan szeglete, amely inkább a háziasszonyok konyhájában lelhető fel, semmint az elit éttermek étlapjain. Ilyen az egyszerű sajtos makaróni is. Anyukám sohasem bonyolította túl az egyébként is pofonegyszerű ételt: kifőzte a tésztát, lereszelte a sajtot, a tejfölt kitette az asztalra, és jó étvágyat kívánt. Ezért néhány éve, amikor az itthoni gasztrocsatorna egyik műsorában megláttam, hogy a sajtos makaróni valójában egy csodásan krémes, fűszeres, általában besamel-alapú szósszal kevert tésztaétel, rájöttem, hogy még nem éltem igazán... Így ma ebédre rekonstruáltam a látottakat (a receptre nem emlékszem, de nem is szükséges).

Hozzávalók (6 éhes embernek):
50 dkg száraz tészta (én most spagettit használtam, a britek az itthon szarvacska néven elhíresült tésztafajtát használják)
víz a tészta főzéséhez
4 dkg vaj
2 ek liszt
1 liter tej
25 dkg trappista sajt (a cheddar persze sokkal jobb lenne)
3 kocka medvesajt
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb szál újhagyma
jó adag frissen reszelt szerecsendió
só
bors
2 dl tejföl
1 tojássárgája
a tetejére frissen reszelt parmezán

Elkészítés:
1. A tésztát bő, sós vízben feltesszük főni.
2. Amíg a tészta fő, elkészítjük a szószt. Ehhez a vajat egy nagyobb lábasban felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a lisztet. Pár percig kavargatjuk, majd alacsony lángon eleinte apránként, majd bátrabban elkezdjük felönteni a tejjel. (Aki még nem csinált besamelt, annak mondom, hogy az elején rettentő könnyen felveszi a liszt a folyadékot, folyamatosan összeáll, de ez normális, a tej adagolásával a csomók feloldódnak.)
3. Amikor az utolsó csepp tej is a lábasban van, jöhet a fűszerezés: frissen őrölt szerecsendió, só és bors kerül bele. Ezután mehet az apróra vágott újhagyma és az összepréselt fokhagyma.
4. A sajtot lereszeljük, a kockasajtot apróbb darabokra szedjük, és a besamelhez keverjük. Amikor az utolsó sajtdarabka is felolvadt, a lábast levesszük a tűzről.
5. A szószhoz hozzáadjuk a lehetőleg hideg tejfölt (ez kissé lehűti a szószt, és így az nem fogja összerántani a tojást), és ha már nem tűzforró a szósz, belekeverjük a tojássárgáját. Ha szükséges, most utánafűszerezhetünk.
6. A kifőtt tésztát leszűrjük, és a szószba borítjuk. Alaposan összekeverjük, hogy a szósz minden tésztaszálat érjen, majd kivajazott és morzsával megszórt tepsibe öntjük. A tetejét megszórjuk parmezánnal, és 180 fokos sütőbe toljuk. A sütőben a tészta szépen magába szívja az ízeket, de figyeljünk, hogy a fölső tésztaszálak nehogy kiszáradjanak, megkeményedjenek, így én kb. 15 perces sütést javasolnék.
Ha nem elég a kalóriákból, akkor tálaláskor egy kis baconchips-szel megspékelhetjük. Szuper egyszerű és finom ebéd.

Lilahagyma a pogácsában

Úgy gondolom, hogy elég magabiztosan mozgok a konyhában, egy művelet azonban minden egyes alkalommal kifog rajtam: az élesztő megfuttatása. Nem hogy nem zubog ki az edényből, de még csak nem is kezd buborékolni a drága, pedig mindent nagymamai utasítás szerint és szülői felügyelet alatt végeztem. Ám a modern kor nagy találmánya, a porélesztő nagy változást hozott az életembe, így nem kell lemondanom a könnyű, kelesztett tészta szépségeiről (és finomságáról). A következő pogácsa receptet nem mástól, mint a páromtól lestem el, aki egyszer csak hirtelen felindulásból olyan sajtos pogácsát rittyentett, hogy az majdnem beszélni kezdett. Irigykedtem is rá rendesen, aztán én is kipróbáltam a receptet, és működött. Ezúttal sajt helyett lilahagymás vajat tettem a pogácsába. A hagyma sülés közben kiadta finom, édeskés ízét, a tészta pedig, mondanom sem kell, csudaszépre sült.

50 dkg finomliszt
20 dkg margarin
5 dkg zsír (vajjal helyettesíthető)
1 tojás
1 dl langyos tej
1 csomag porélesztő
1 kk cukor
1 csapott ek só
a töltelékhez:
kb. 3 dkg olvasztott vaj
1 kisebb fej lilahagyma
+ 1 tojássárgája a tetejére (nekem nem volt több tojás otthon, vajjal helyettesítettem)

1. A langyos tejben elkeverjük a cukrot, beleszórjuk az élesztőt és félretesszük.
2. A lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal és zsírral, hozzáütjük a tojást, beletesszük a sót, majd az élesztős tejet. A tésztát kézzel addig gyúrjuk, amíg az összetevők összeállnak, és szép sima tésztát kapunk. Ekkor egy konyharuhával lefedve kb 30 percig pihentetjük (direkt nem hívom"kelesztés"-nek, mert akkor nekem tutira nem sikerülne...).
3. A kelesztés után a tésztát vékony téglalappá nyújtjuk, megkenjük a vajjal és rászórjuk az apróra vágott hagymát, majd a következőképpen hajtogatjuk: a tésztát úgy helyezzük el a deszkán, hogy a hosszabbik fele legyen hosszanti irányba, így alulról, a rövidebb oldalától elkezdhetjük a hajtogatást. A tésztát alulról fölhajtjuk kb a tészta 2/3-áig, a fölső szabadon maradt oldalt pedig ráhajtom az előzőre. Az így kapott tésztát újra kinyújtom az előzőhöz hasonló télalappá, és az egészet a hosszabbik oldalánál kezdve (mintha kakaós csigákat gyártanánk) feltekerjük. Ezután a sodrófával kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, és jöhet a szaggatás egy tetszőleges átmérőjű pogácsaszaggatóval. A hátramaradt tésztánál a hajtogatási műveletet nem, ám a csigába tekerést végre kell hajtani, így lesznek szép egyenletes rétegei a pogácsának.
4. A pogácsák tetejét tojássárgájával megkenjük és 200-220 fokos sütőben kb 15 perc alatt, vagy amíg szép aranysárga színt nem kapnak, megsütjük.

A pogácsa isteni finom akkor is, ha hagyma helyett füstölt sajtot teszünk bele. Ekkor kb. 15 dkg reszelt sajtot szórunk a kinyújtott tésztára, és fontos, hogy a tésztában használt sómennyiséget csökkentsük le egy kávéskanálnyira.

Lime-os-amarettós cseresznyelekvár

A lekvár nálam az a kategória, amit szívesen készítek, de kenyérre kenve ritkán fogyasztom. Sütemény(b)en viszont előszeretettel használom, éppen ezért igyekeztem valami különlegeset alkotni, ami ízében a majdani mandulás piskótához vagy a tejberizshez is passzol. A citrusos beütés adott volt, a mandulalikőr később jött, amikor megláttam egy üveggel a párom szüleinek bárszekrényében. Nosza, tegyünk abba a lekvárba némi alkoholt is! Az ízkombináció kiötlése után következett a nagy dilemma: tartósítószerrel és minimális főzési idővel, avagy órákon át tartó főzéssel-keveréssel, de mesterséges adalékanyagoktól mentesen készítsem-e el. A dzsemfix nyert, méghozzá azért, mert még mindig azt mondom, hogy a friss, vitamindús gyümölcs az igazi, a péppé főtt lekvár pedig egyrészt elég távol áll ettől, másrészt, valljuk be, szépségversenyen is alulmaradna a dzsemfixes változat mellett. Márpedig én szép dolgokat szeretek enni, télen ez pláne igaz. Íme a recept, amely, meg kell mondjam, egyszerűen istenire sikerült.

Hozzávalók:
bő 1 kg cseresznye (kimagozott állapotban legyen ennyi)
2 lime
30 dkg barna cukor
2-3 rúd fahéj
4 cent amaretto (olasz mandualalikőr)
1 csomag 1:3 arányú dzsemfix


Elkészítés:
1. A gyümölcsöt, a cukrot, a lime-ok lereszelt héját és egyiknek a levét lábasba öntjük, hozzádobjuk a fahéjrudakat, és feltesszük forrni.
2. Amikor a lábas tartalma forrni kezd, ráöntjük az amarettót, és 2-3 perc alatt elforraljuk a likőr alkoholtartalmát.
3. Ezután mehet bele a dzsemfix A leírás szerint a cseresznyének legalább 3 perc főzési idő kell, ezt betartottam, elvégre ki vagyok én, hogy Dr. Oetkerrel vitatkozzak...
4. A befőző üveget/üvegeket nagyon alaposan kimossuk (van, aki csírátlanítás végett forró vízben kifőzi), a forró lekvárral peremig töltjük, jó szorosan lezárjuk, és betakarva legalább 10 percre fejre állítjuk. (Ebből a mennyiségű gyümölcsből értelemszerűen 1 liter lekvár készül.)
A kibontott üvegeket hűtőben, a bontatlant hűvös kamrában vagy pincében érdemes tárolni.

Tonhal, citrom, pasta

A nyárról mindig az utazás, az utazásról pedig mindig a tenger jut eszembe, annak minden zamatos kincsével együtt. Ha tengerparti országba látogatunk, semmiképpen ne felejtsünk el megkóstolni valamilyen friss helyi halból készített fogást. Ám addig is, itthon felidézhetjük a nyaralás ízeit: hal, bazsalikom, citrom, fokhagyma... Ezekkel egyszerűen lehetetlen mellélőni. Ma egy nagyon egyszerű, nyári tésztaételt készítettem, ami az egyik kedvencem, és nem csak azért, mert számtalan módon variálható, hanem mert extra gyorsan elkészül, így minimális időt kell a sütő mellett ácsorogni. Ez most egy paradicsomos ragus változat, ám tejszínesen, krémsajttal legalább olyan csábító.

Hozzávalók 2 személyre:

200 spagetti (vagy bármilyen más száraztészta, én a megmaradt karácsonyi tésztát használtam fel)
1 olajos tonhalkonzerv (160 g)
1 citrom
3 ek olívaolaj
1-2 duci gerezd fokhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
1 nagyobb paradicsom
friss bazsalikom
friss petrezselyem
só, bors
2 dl víz a ragu felöntéséhez
1-2 ek liszt a sűrítéshez
kapor, frissen reszelt parmezán

1. A tésztát bő, sós, forrásban lévő vízbe feltesszük főni.
2. Amíg a tészta fő, elkészítjük a mártást. Ehhez a hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát présen átnyomjuk (vagy szintén apróra vágjuk), és az olívaolajon megpirítjuk.
3. A paradicsomot kockára vágjuk, és ha a hagyma megpuhult, hozzáadjuk, majd felöntjük a vízzel.
4. A mártást ízesítjük sóval, borssal, bazsalikommal és petrezselyemmel, majd belereszeljük a citrom héját, és belefacsarunk 1-2 ek levet. Így főzzük addig, amíg a paradicsom megpuhul (ilyenkor a héja teljesen leválik a húsról).
5. A mártást (ha szükséges) a liszttel besűrítjük.
6. A megfőtt tésztát leszűrjük, majd a mártással tálaljuk, a tetejére friss parmezánt és kaprot szórunk.

Brownie, te csodás...

Tudom, nyár van, és meleg, és párás, vihar előtti fülledtség, amikor az átlagember csak egy hűsítő limonádét képes elfogyasztani, és ha a desszert szót említik, még véletlenül sem egy csupacsokis brownie jut eszébe. Az átlagembernek. Én azonban ezzel máshogy vagyok, és remélem, hogy azok, akik megkóstolnak egy kocka igazi, krémes brownie-t, ők is belátják: ez a süti annyira csodás, hogy tökmindegy, milyen az idő, mennyi dolgunk van, vagy hogy éppen hol tartunk a fogyókúrában, muszáj enni belőle. Apropó fogyókúra: amikor azt mondom, hogy ez a süti kalóriabomba, azzal még mindig csak a közelében járok az igazságnak. Valójában a brownie egy kalória-atombomba, úgyhogy a fogyókúrázóknak inkább azt ajánlom, takarják el a szemüket, és úgy olvassák tovább a receptet.

Hozzávalók (kb 40 kockához):
320 g puha vaj
320 g étcsokoládé (kiváló minőségű, legalább 65 % kakaótartalmú!)
6 tojás
200 g nádcukor
100 g juharszirup
1 ek vaníliaaroma
220 g liszt
csapott kk só
ízlés szerinti mennyiségben durvára tört dió (én most kb 100 grammot használtam)

1. A csokoládét és a vajat vízgőz fölött felolvasztjuk (egy lábasba vizet forralunk, és egy lehetőleg rá pontosan illeszkedő fém tálba beletörjük a csokit és beledaraboljuk a vajat, ám figyeljünk, hogy a tál alja ne érjen bele a vízbe).
2. A lisztet elkeverjük a sóval és a diódarabokkal (ha teszünk bele).
3. A tojásokat egy nagy tálba törjük, belekeverjük a cukrot, a juharszirupot és a vaníliát.
4. A csokoládés-vajas keveréket a tojásos masszához keverjük (közben figyeljük a színeket), majd a lisztes keveréket is hozzáadjuk.
5. Fakanállal jó alaposan összekeverjük, hogy egynemű, fényes masszát kapjunk.
6. Az egészet egy 30x40 cm-es sütőpapírral kibélelt tepisbe öntjük, majd 180 fokos sütőben kb 20-25 percig sütjük. Fagyival, tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, vagy önmagában fogyasszuk.
7. Figyelem! A jó brownie titka a sütésben rejlik: nem szabad, hogy a sütemény túlsüljön, ezért folyamatosan figyelni kell. Ha a süti teteje már szilárd és (ahogyan Nigella mondja) "fényes és fehér pettyes", akkor egy fogpiszkálóval vizsgáljuk meg a süti belsejét. Annak még ragacsosnak kell lennie, de persze nem teljesen lötyisnek. Kis kísérletezés után bárki brownie-mesterré válhat.

És mire ezt leírtam, a vihar is megérkezett... :)