Minek nevezzelek? Csöröge, forgácsfánk, herőce és társai

Továbbra sem lanyhul a kelt tészta mániám. Legutóbb a csöröge fánk került terítékre. Néha úgy érzem, hogy az itthon hagyományosnak számító finomságok elnevezéseire egy külön szókincsfejlesztés szemináriumot lehetne építeni. Ez a tésztaféleség egyszerű és nagyszerű, ráadásul pillanatok alatt elkészül. Jó sűrű házi szilvalekvárral különösen finom, de a standard barack is megteszi. A hideg, sötét késő délutánokra pedig talán nem is létezik jobb választás: egy adag langyos, hol ropogós, hol puha tészta, rá finom vaníliás porcukor, és egy kupac rumos szilvalekvár. Tényleg ellenállhatatlan. Arról nem beszélve, hogy alig lehet abbahagyni...

Hozzávalók kb. 4 személyre:
30 dkg liszt
3 tojássárgája
5 dkg vaj
1 ek. cukor
fél csomag szárított élesztő
1 dl langyos tej
2 teáskanál tejföl
pici só

Elkészítés:
1. A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot és az élesztőt, félretesszük.
2. A lisztben elkeverjük a sót, majd elmorzsoljuk benne a vajat.
3. Beleöntjük az élesztős tejet, a tejfölt és a tojássárgákat, majd alaposan kidagasztjuk.
4. Meleg helyen duplájára kelesztjük.
5. A megkelt tésztát kb. 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (lehetőleg formáljunk téglalapot), és kis téglalapokat/rombuszokat vágunk belőle. A téglalapok közepén egy-egy vágást ejtünk, ezen bújtatjuk át a sarkokat.
6. A fánkokat közepesen forró olajban kisütjük. Nagyon hamar elkészülnek, vigyázzunk, hogy aranysárga színük legyen, ne égjenek meg.