Minek nevezzelek? Csöröge, forgácsfánk, herőce és társai

Továbbra sem lanyhul a kelt tészta mániám. Legutóbb a csöröge fánk került terítékre. Néha úgy érzem, hogy az itthon hagyományosnak számító finomságok elnevezéseire egy külön szókincsfejlesztés szemináriumot lehetne építeni. Ez a tésztaféleség egyszerű és nagyszerű, ráadásul pillanatok alatt elkészül. Jó sűrű házi szilvalekvárral különösen finom, de a standard barack is megteszi. A hideg, sötét késő délutánokra pedig talán nem is létezik jobb választás: egy adag langyos, hol ropogós, hol puha tészta, rá finom vaníliás porcukor, és egy kupac rumos szilvalekvár. Tényleg ellenállhatatlan. Arról nem beszélve, hogy alig lehet abbahagyni...

Hozzávalók kb. 4 személyre:
30 dkg liszt
3 tojássárgája
5 dkg vaj
1 ek. cukor
fél csomag szárított élesztő
1 dl langyos tej
2 teáskanál tejföl
pici só

Elkészítés:
1. A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot és az élesztőt, félretesszük.
2. A lisztben elkeverjük a sót, majd elmorzsoljuk benne a vajat.
3. Beleöntjük az élesztős tejet, a tejfölt és a tojássárgákat, majd alaposan kidagasztjuk.
4. Meleg helyen duplájára kelesztjük.
5. A megkelt tésztát kb. 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (lehetőleg formáljunk téglalapot), és kis téglalapokat/rombuszokat vágunk belőle. A téglalapok közepén egy-egy vágást ejtünk, ezen bújtatjuk át a sarkokat.
6. A fánkokat közepesen forró olajban kisütjük. Nagyon hamar elkészülnek, vigyázzunk, hogy aranysárga színük legyen, ne égjenek meg.

Házi töki pompos

Látni kellett volna az arcomat, mikor életemben először, a debreceni karácsonyi forgatagban megláttam a "Töki pompos" feliratot az egyik fabódé oldalán. Igen, bevallom, körülbelül 18 évesen tanultam meg, mit is jelent ez az első hallásra, valljuk be, elég komikusan hangzó szó, és hozzám képest is hosszan tartó nevetés követte. Hiába volt kissé kevés a feltét, a kívül barna és ropogós, belül viszont omlós és puha tészta teljesen elvarázsolt. Megpróbáltam itthon rekonstruálni ezt a kemencés történetet, de sajnos rá kellett jönnöm, bármilyen szuper is a légkeveréses sütő, a kemence az igazi. Így a gazdag feltéttel kárpótoltam a különleges tésztát (ami azért így sem lett rossz). Igazából bármit rátehetünk, amit csak kívánunk, én maradtam a hagyományos lila hagymás-szalonnás változatnál, és bejött. Nekem is, és a barátainknak is.

Hozzávalók 8 személyre:
50 dkg liszt
másfél csomag szárított élesztő vagy 5 dkg friss élesztő
1 kockacukor
2 dl langyos tej
1,5 csapott evőkanál só
4 ek. olaj
kb 1,5 dl langyos víz

a tetejére:
50 dkg húsos szalonna vagy bacon
3 fej lilahagyma
500 ml tejföl
3 gerezd fokhagyma


1. A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot, és belemorzsoljuk/beleöntjük az élesztőt, meleg helyre félretesszük pár percre.
2. A lisztben elkeverjük a sót, majd beleöntjük a kissé felfutott élesztőt, az olajat, majd annyi langyos vizet öntünk hozzá, amíg olyan rugalmas, puha tésztát kapunk, ami elválik a keverőedénytől, és nem ragad a tiszta kezünkre (azért fontos, hogy tiszta kézzel ellenőrizzük a tészta ragacsosságát, mert a nedves vagy zsíros kéz félrevezető lehet).
3. Meleg helyen, ruhával letakarva fél óráig kelesztjük, vagy addig, míg a duplájára nő.
4. A megkelt tésztát szűk 1 cm vastagságúra terítjük egy nagy tepsiben (valószínűleg csak két adagban lehet elkészíteni), és először feltét nélkül 200 fokon (légkeveréses sütőben 180 fok) 3-4 perc alatt elősütjük.
5. Amikor a tészta teteje már nem fényes, és látjuk, hogy elkezdett sülni, kivesszük, és rátesszük a feltétet: a fokhagymát a tejfölbe préseljük, a tésztára kenjük, majd megszórjuk a felkockázott szalonnával és a karikára vágott lila hagymával.
6. A sütőbe visszadugva további 20-25 percig sütjük.

Kakaós-étcsokis csigácskák

A minap újabb sütésre adtam a fejem. Az ünnepek múltával is megvan a hangulata a sütőben illatozó tésztának, főleg, ha az isteni kakaós-csokis töltelékkel van megtömve. A kelt tésztákat most kezdem felfedezni, és szerencsémre első próbálkozásra remek kakaós csigát készítettem. A tésztája másnapra sem keményedett meg, igaz, frissen, langyosan az igazi. Bár így sem számít könnyű desszertnek, a csigák mellé el tudnék képzelni egy kevés rumos tejszínkrémet: vaníliás porcukorral félig felvert habtejszín, belelöttyintve némi jófajta rumot, és már mehet is a kakaós kelt tésztácskák tetejére. Gyógyír lehet fejfájásra, szerelmi bánatra, vizsgadrukkra - mindenre.

Hozzávalók:
45 dkg finomliszt
2 dl langyos tej
1 csomag szárított vagy 3 dkg friss élesztő
1 tojás sárgája
4 dkg puha vaj
2 ek. semleges ízű olaj
2 ek. cukor
pici só

Töltelék:
10 dkg olvasztott vaj
3 ek. holland kakópor
5 ek vaníliás porcukor (a porcukorba vaníliarudat dugunk, így igazi vaníliás porcukrot kapunk)
5 dkg kb 60 %-os kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítés:
1. Az élesztőt a tejben feloldjuk, megvárjuk, míg kicsit felfut.
2. Addig a lisztben elkeverjük a cukrot és a sót, majd mehet bele az élesztős tej, a vaj, az olaj és a tojássárgája.
3. A tésztát alaposan kigyúrjuk, puha, rugalmas, de nyújtható tésztát kell kapnunk. Meleg helyen letakarva minimum 30 percig kelesztjük, vagy amíg a duplájára kel.
4. A kakaót és a porcukrot összekeverjük, az étcsokit durvára vágjuk.
5. A megkelt tésztát kb. fél cm vastag téglalappá nyújtjuk, megkenjük a vaj nagy részével (kb 2 evőkanálnyit hagyjunk).
6. A kakaós keverékkel egyenletesen megszórjuk a tésztát, rászórjuk a csokidarabokat is. Ezután a tésztát szorosan elkezdjük feltekerni, és közben a tészta száraz, hátsó részét folyamatosan kenegetjük a maradék vajjal, hogy arra az oldalára is ráragadjon a töltelék.
7. A tekercsből kb 1,5 centi vastag csigákat vágunk, amiket egymástól 1 cm távolságra tepsibe fektetünk. Tetejüket tejjel megkenjük és megszórjuk barna cukorral.
8. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.

Keksz kávéhoz - Cantuccini

 Nem vagyok különösebben oda a kekszekért, viszont ez a cantuccini olyan jól sikerült, hogy fel fogom venni a kedvencek listájára. A cantuccini olasz kekszkülönlegesség, amit rendszerint kávéba mártogatva fogyasztanak. Éppen ezért a tésztát egészen szárazra, és nagyon ropogósra készítik, amit úgy érnek el, hogy a megsült tésztarudat felszeletelés után visszateszik pár percre a sütőbe. Én most durvára vágott mandulával készítettem, de más hasonló olajtartalmú mag is megfelel a célra (a pisztácia például túl puha lenne benne). Láttam már kakaós, likőrös változatot is, az alapreceptet bátran lehet variálni, ám a citromhéj és a fahéj maradjon meg állandó összetevőnek, ugyanis ez biztosítja a csodás illatot.

Hozzávalók (kb. 32 darabhoz):
25 dkg liszt
16 dkg mandula
14 dkg porcukor
fél tk sütőpor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
fél kk. fahéj
csipet só
2 tojás

1. A lisztet és a porcukrot tálba szitáljuk, hozzáadjuk a fahéjat, a sót és a sütőport. Hozzáreszeljük a citrom héját, beleöntjük a vajat, majd hozzáütjük a tojásokat. Az egészből lágy tésztát gyúrunk.
2. Amikor a hozzávalók elkeveredtek, belegyúrjuk a késsel feldarabolt mandulát is.
3. A tésztából két ducibb, vagy három vékonyabb kígyót formázunk, akkorát, hogy a tepsi egyik szélétől a másikig érjen. 200 fokra  (légkeverésesen 180 fokos) előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük.
4. A kisült tésztát ujjnyi avstag darabokra vágjuk, majd a tepsire visszapakoljuk őket, és a sütőbe visszatolva további 5-10 percig szárítjuk. Így nyeri el végső, igazán ropogós formáját.

Karácsonyra készülődve - Mézeskalács

Minden karácsonykor elhatározom, hogy egy év múlva nem készítek mézest, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy "szükség lesz" egy adagra. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a mézessel, csupán unalmasnak találom, hogy minden évben ezt készítek. Idén, hogy ezt elkerüljem, kicsit változtattam a fűszerezésen, és az interneten lehetetlen kiszúróformák után kutattam: találtam kéményseprő, vagon, békakirály és törpe alakút is. Ezen a hihetetlen kreativitáson én is felbátorodtam, és megpróbáltam még karácsonyibbá tenni az amúgy is elég karácsonyi mézeskalácsot. Reszelt citrushéjak, kardamom, rózsabors, valamint friss gyömbér és igazi vanília is került a tésztába. A végeredmény igazi illatkavalkád lett, kenterbe ver bármilyen karácsonyi illatgyertyát vagy párologtatót.

Hozzávalók (kb. 100 darabhoz):
75 dkg finomliszt
2 kk szódabikarbóna
csipet só
2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1 vaníliarúd kikapart belseje
egy citrom és egy narancs lereszelt héja
1 fél kk reszelt gyömbér
5 szem kardamom összetört magja
3-4 szem rózsabors, mozsárban megőrölve
25 dkg kristálycukor
5-6 dkg puha vaj
4 tojás
25 dkg langyos (!) méz

Elkészítés:

1. A lisztet, a fűszerkeveréket, a cukrot, a szódabikarbónát, a kardamomot, a rózsaborsot, a sót, a citrusok héját, a vaníliamagokat és a gyömbért egy tálban összekeverjük.
2. A langyos mézet is hozzácsurgatjuk, beleütjük a tojásokat, majd mehet bele a puha vaj is.
3. Az így kapott masszát alaposan, lehetőleg kézzel összedolgozzuk. Tömör, rugalmas tésztát kell kapnunk.
4. Ezután legalább 20 percig hagyjuk pihenni, de akár egy éjszakára is betehetjük a hűtőbe.
5. A tésztát kinyújtjuk, kiszúrjuk a formákat, majd 175 fokos sütőben (légkeverésesben 160 fokon) vastagságtól függően 8-12 perc alatt kisütjük őket. Sütés előtt megkenhetjük a tetejét mézes tojással, ettől szép fényes lesz, sütés után pedig egyszerű cukormázzal dekorálhatjuk.

Proust, az eltűnt idő, és a karácsony nyomában: Gesztenyés madeleine

Mivel holnap hivatalosan is a karácsonyvárás időszakába lépünk (és így a sütigyártási mániámat is nyugodtan foghatom az ünnepekre), próbáltam valami nem kifejezetten karácsonyi, mégis jellegét és összetevőit tekintve az ünnepre emlékeztető finomságot készíteni. Ekkor ugrott be Marcel Proust és Az eltűnt idő nyomában. A mű egy olyan gasztronómiai csodáról ejt szót, ami azóta nem hagyott nyugodni, amióta elolvastam. A narrátor ugyanis leírja azt a pillanatot, amikor Combray-ben először kóstolt madeleine-t teával, s mindezt olyan érzékletesen teszi, hogy úgy gondoltam, ezt egyszerűen muszáj kipróbálnom. Már Nigella könyvében is megtetszett a süti (ő csak rózsabimbónak hívja őket), ám amikor a Corában ráakadtam az utolsó, árván lógó madeleine sütőformára, egyértelmű jelnek tekintettem, hogy ideje a tettek mezejére lépnem. Hogy a proust-i süti milyen recept alapján készült, azt sajnos nem tudom, ezért én egy gesztenyés változatot készítettem el. Imádtam a gesztenyés-vaníliás illatot a levegőben, és imádtam a kívül ropogós, belül tömör és puha tésztát. Ahogyan Proust írja: "abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerűen káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az." Én Earl Grey-jel kísértem, és úgy gondolom, írni/olvasni is jó róla, de megkóstolni az igazi.

Hozzávalók (kb. 35 darabhoz):
135 g puha vaj
13 dkg porcukor
fél vaníliarúd kikapart magja
1 kisebb tojás fehérje
1 egész tojás
18 dkg liszt
5 g sütőpor
15 dkg natúr gesztenyemassza
0,8 dl tej

Elkészítés:
1. A vajat, a vaníliát és a porcukrot robotgéppel habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást. Ezzel tovább keverjük, végül pedig beletesszük a gesztenyemasszát is.
2. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és fakanállal óvatosan a vajas-gesztenyés masszába forgatjuk.
3.A lisztet elkeverjük a sütőporral, és a gesztenyés alaphoz forgatjuk.
4. Végül a tejjel fellazítjuk a tésztát.
5. A madeleine formákba púpos teáskanálnyi tésztát halmozunk, kicsit elegyengetjük, és 200 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütjük.

Aranygaluska - a boldogságom receptje

Egy vallomásal kezdem. Bármilyen szuperfinom dolgokat sütöttem-főztem életemben, egy pofonegyszerű dolog mindig kifogott rajtam: az élesztő tejben történő felfuttatása. Bárhogyan is próbálkoztam, soha nem jött fel, még egy árva buborék sem keletkezett a tej tetején. A hétvégén azonban, amikor a legkedvencebb süteményem elkészítésére rászántam magam, csoda történt. Nem tudom, hogy a hely szelleme volt-e (a sütit nem itthon, hanem egy folyóparti, kandallós házikóban készítettem) vagy a TV-Paprikán eltanult trükk (az elmorzsolt élesztőt először csak a cukorral elkeverjük, és pár perc múlva magától folyóssá válik a beindult kelési folyamatoknak köszönhetően), de az élesztő olyan pompásan megkelt az edényben, hogy az őt takaró konyharuhát is elérte. Tudom, másoknak ez mindennapos, de nekem ez volt az utóbbi idők egyik legnagyobb élménye. Vagy mégsem. A legnagyobb az volt, amikor megkóstoltam a kész aranygaluskát: foszlós, illatos, lágy, meleg tészta, édes diós bevonattal. Csoda. Mennyország. Álom. Ilyesmik jutottak eszembe. Imádom ezt a sütit, pukkadásig tudom enni magam vele, és hála Istennek, már magamnak is el tudom készíteni. Bátran ajánlom az alábbi receptet kezdőknek is, mert tényleg nem nagy ördöngösség, ahogyan én azt korábban gondoltam. Az biztos, hogy a tésztát meglehetősen hagyományos módon készítettem: kandalló melege mellett kelesztettem, puszta kézzel dagasztottam, már tényleg csak a kemence hiányzott...

Hozzávalók (egy nagyobb kuglófformához):
500 g finomliszt
csipet só
25 g friss élesztő
0,5 + 3 dl langyos tej
1 tk + 3 ek kristálycukor
1 tk reszelt citromhéj
2 tojás sárgája
15 dkg + 5 ek. olvasztott vaj
200 g cukrozott darált dió (vagy készen vásárolható diótöltelék)

Elkészítés:
1. Az élesztőt a teáskanál cukorral a fél deci langyos tejben felfuttatjuk.
2. Eközben a lisztet felmelegítjük, elkeverjük benne a sót. Mehet bele a felfuttatott élesztő is.
3. A maradék langyos tejben kézi habverővel elkeverjük a tojássárgákat, ezt is a liszthez öntjük. Hozzáadjuk az öt evőkanál margarint, a citromhéjat és a cukrot is, majd az egészet addig dagasztjuk, amíg sima, hólyagos, és nem túl kemény tésztát kapunk.
4. A tészta tetejét belisztezzük, és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztjük.
5.Egy nagyobb kuglófformát kivajazunk és enyhén kilisztezünk.
6. A megkelt tésztából vajba mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk, megforgatjuk a vajban, utána a dióban, és a sütőformába rakjuk. Szép sorban haladunk addig, amíg elfogy a tésztánk.
7. A megtöltött formát letakarjuk, és újra kelesztjük kb. fél órán át.
8. A tésztát hagyományos sütőben kb. 150-160 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. (ha a teteje nagyon pirul, egy darab fóliával takarjuk le).
9. Míg a tészta megsül, készíthetünk vaníliamártást, amit én egészen egyszerűen oldottam meg. Vaníliás pudingport 7,5 dl  tejjel főzünk meg a csomagoláson leírtak szerint, fahéjjal, szegfűszeggel ízesítjük, kihűtjük.