Viktória királynő tortája

A Victoria sponge cake nevű tradícionális angol desszertnek számtalan változata kering az interneten: erdei gyümölcsökkel, gesztenyepürével, csokoládéval felturbózott süticsodák. Egy valamire való gasztroblogger (főleg, aki alapvetően édességekre specializálódott) legalább egyszer elkészíti ezt az édességet. A sütemény neve onnan ered, hogy állítólag Viktória királyné előszeretettel falatozott belőle a délutáni teája mellé. Alapvetően egy nagyon egyszerű süteményről van szó: két réteg vajas piskóta között lágyan felvert tejszínhab és eperlekvár. (Itt megjegyzem, hogy a tejszínkrémet akkor érdemes felhasználni, ha a sütemény azonnal tálalásra és elfogyasztásra kerül, különben a hab hamar összeesik és elvész a dekoratív külső.) A kiváló minőség tehát az alapanyagok frissességén múlik: friss tojás és habtejszín, és nagyon jó minőségű lekvár. Mind küllemre, mind pedig ízre olyan, mintha a mennyországból küldték volna ide, földi halandók közé.


Hozzávalók (egy kicsi, kb. 8 szeletes tortához):
17 dkg finomliszt
17 dkg puha vaj
17 dkg cukor
3 nagyobb tojás
2 ek. tej
1,5 ek. sütőpor
fél vaníliarúd vagy 1 ek. vaníliakivonat
csipet só
+
eperdzsem
1,5 dl habtejszín (30°%-os)
1 ek. porcukor


Elkészítés:
1. A piskótához először a lisztben elkeverjük a sütőport és a sót.
2. A tojásokat különválasztjuk, a fehérjét egy külön tálba tesszük, a sárgájához hozzáadjuk a puha vajat és a cukrot, majd robotgéppel összekeverjük.
3. A tojások fehérjét kissé felverjük, és a cukros masszához keverjük.
4. Végül az egészhez hozzászitáljuk a sütőporos lisztet, és körkörös mozdulatokkal összedolgozzuk.
5. Ebből a mennyiségből két piskótakorongot sütünk ki. Egy 18 cm átmérőjű forma alját kibéleljük sütőpapírral, a széleit kivajazzuk, kilisztezzük, majd a fele tésztát beleöntjük. 180 fokra (légkeverésesen 160 fok) előmelegített sütőben kb 20 perc alatt aranysárgára sütjük. A másik adag tésztával ugyanígy járunk el.
6. A tortalapokat tortarácson hagyjuk kihűlni, közben felverjük a tejszínt a porcukorral.
7. Az alsó lapot bőven megkenjük lekvárral, a közepére púpozzuk a tejszínt, majd a másik tortalapot ráhelyezzük, és enyhén megnyomjuk. A tetejét porcukorral meghintjük.

Szezámmagos-zabpelyhes csirkemellcsíkok sült céklával, fetával és mandarinnal

Ma valami egészen merészre adtam a  fejem. Mindig tartottam egy kicsit a lássuk-miből-élünk típusú főzéstől, amikor az otthon fellelhető alapanyagokból készít az ember valami különlegeset, mert féltem, hogy valami iszonyú kotyvalék jön ki belőle. Ám a mostani párosítás nagyon ígéretesnek tűnik, lehet, hogy ezentúl gyakrabban "merészkedek". Az enyhén fűszeres húscsíkok passzolnak a cékla jellegzetes, földes, ám nem túl hivalkodó ízéhez, a feta intenzív sóssága kitűnően kiegészíti a céklát. Végül az étel kiált valami édeskés-fanyar íz után, amit a mandarin ad meg. Szóval ez tényleg nagyon finom lett.

Hozzávalók 2 személyre:
a sült céklához:
4 darab cékla
friss rozmaring
olívaolaj
só
A csirkecsíkokhoz
35 dkg csirkemell csíkokra vágva
1 tojás
6 dkg liszt
fél deci tej
egy-egy marék zabpehely és szezámmag
só, bors, friss kakukkfű

ezen kívül:
5 dkg feta sajt
2 db mandarin

Elkészítés:
1. Először a céklát készítjük el. A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
2. A céklákat megmossuk, és héjával együtt mindegyiket egy-egy alufólia darabra ültetjük. Megszórjuk a rozmaringgal, sózzuk, majd meglocsoljuk olívaolajjal, és egy tepsire ültetve betoljuk a sütőbe, kb 1 órára, vagy amíg meg nem puhul.
3. Közben elkészítjük a csirkecsíkokat. A tojást kézi habverővel kissé felverjük, hozzáöntjük a tejet, ezzel is elkeverjük, majd a lisztet csomómentesen elkeverjük benne. Jól megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, a zabpelyhet és a szezámmagot, és félretesszük.
4. A csirkecsíkokat ebbe a palacsintatésztába jól megmártogatva forró olajban kisütjük. Figyeljünk, a csirkemell hamar kiszárad, a falatnyi daraboknak elég akár 1-2 perc, és elkészülnek, ezért folyamatosan ellenőrizzük a húst!
5. A megsült céklát hagyjuk kihűlni, majd meghámozzuk (az olaj miatt egy kézzel könnyen megy), és cikkekre vágva tálra tesszük. Rámorzsoljuk a fetát, melléhelyezzük a husikat, és az egészet megkoronázzuk a mandarin cikkekkel.

Minek nevezzelek? Csöröge, forgácsfánk, herőce és társai

Továbbra sem lanyhul a kelt tészta mániám. Legutóbb a csöröge fánk került terítékre. Néha úgy érzem, hogy az itthon hagyományosnak számító finomságok elnevezéseire egy külön szókincsfejlesztés szemináriumot lehetne építeni. Ez a tésztaféleség egyszerű és nagyszerű, ráadásul pillanatok alatt elkészül. Jó sűrű házi szilvalekvárral különösen finom, de a standard barack is megteszi. A hideg, sötét késő délutánokra pedig talán nem is létezik jobb választás: egy adag langyos, hol ropogós, hol puha tészta, rá finom vaníliás porcukor, és egy kupac rumos szilvalekvár. Tényleg ellenállhatatlan. Arról nem beszélve, hogy alig lehet abbahagyni...

Hozzávalók kb. 4 személyre:
30 dkg liszt
3 tojássárgája
5 dkg vaj
1 ek. cukor
fél csomag szárított élesztő
1 dl langyos tej
2 teáskanál tejföl
pici só

Elkészítés:
1. A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot és az élesztőt, félretesszük.
2. A lisztben elkeverjük a sót, majd elmorzsoljuk benne a vajat.
3. Beleöntjük az élesztős tejet, a tejfölt és a tojássárgákat, majd alaposan kidagasztjuk.
4. Meleg helyen duplájára kelesztjük.
5. A megkelt tésztát kb. 3-5 mm vastagságúra nyújtjuk (lehetőleg formáljunk téglalapot), és kis téglalapokat/rombuszokat vágunk belőle. A téglalapok közepén egy-egy vágást ejtünk, ezen bújtatjuk át a sarkokat.
6. A fánkokat közepesen forró olajban kisütjük. Nagyon hamar elkészülnek, vigyázzunk, hogy aranysárga színük legyen, ne égjenek meg.

Házi töki pompos

Látni kellett volna az arcomat, mikor életemben először, a debreceni karácsonyi forgatagban megláttam a "Töki pompos" feliratot az egyik fabódé oldalán. Igen, bevallom, körülbelül 18 évesen tanultam meg, mit is jelent ez az első hallásra, valljuk be, elég komikusan hangzó szó, és hozzám képest is hosszan tartó nevetés követte. Hiába volt kissé kevés a feltét, a kívül barna és ropogós, belül viszont omlós és puha tészta teljesen elvarázsolt. Megpróbáltam itthon rekonstruálni ezt a kemencés történetet, de sajnos rá kellett jönnöm, bármilyen szuper is a légkeveréses sütő, a kemence az igazi. Így a gazdag feltéttel kárpótoltam a különleges tésztát (ami azért így sem lett rossz). Igazából bármit rátehetünk, amit csak kívánunk, én maradtam a hagyományos lila hagymás-szalonnás változatnál, és bejött. Nekem is, és a barátainknak is.

Hozzávalók 8 személyre:
50 dkg liszt
másfél csomag szárított élesztő vagy 5 dkg friss élesztő
1 kockacukor
2 dl langyos tej
1,5 csapott evőkanál só
4 ek. olaj
kb 1,5 dl langyos víz

a tetejére:
50 dkg húsos szalonna vagy bacon
3 fej lilahagyma
500 ml tejföl
3 gerezd fokhagyma


1. A langyos tejbe beleszórjuk a cukrot, és belemorzsoljuk/beleöntjük az élesztőt, meleg helyre félretesszük pár percre.
2. A lisztben elkeverjük a sót, majd beleöntjük a kissé felfutott élesztőt, az olajat, majd annyi langyos vizet öntünk hozzá, amíg olyan rugalmas, puha tésztát kapunk, ami elválik a keverőedénytől, és nem ragad a tiszta kezünkre (azért fontos, hogy tiszta kézzel ellenőrizzük a tészta ragacsosságát, mert a nedves vagy zsíros kéz félrevezető lehet).
3. Meleg helyen, ruhával letakarva fél óráig kelesztjük, vagy addig, míg a duplájára nő.
4. A megkelt tésztát szűk 1 cm vastagságúra terítjük egy nagy tepsiben (valószínűleg csak két adagban lehet elkészíteni), és először feltét nélkül 200 fokon (légkeveréses sütőben 180 fok) 3-4 perc alatt elősütjük.
5. Amikor a tészta teteje már nem fényes, és látjuk, hogy elkezdett sülni, kivesszük, és rátesszük a feltétet: a fokhagymát a tejfölbe préseljük, a tésztára kenjük, majd megszórjuk a felkockázott szalonnával és a karikára vágott lila hagymával.
6. A sütőbe visszadugva további 20-25 percig sütjük.

Kakaós-étcsokis csigácskák

A minap újabb sütésre adtam a fejem. Az ünnepek múltával is megvan a hangulata a sütőben illatozó tésztának, főleg, ha az isteni kakaós-csokis töltelékkel van megtömve. A kelt tésztákat most kezdem felfedezni, és szerencsémre első próbálkozásra remek kakaós csigát készítettem. A tésztája másnapra sem keményedett meg, igaz, frissen, langyosan az igazi. Bár így sem számít könnyű desszertnek, a csigák mellé el tudnék képzelni egy kevés rumos tejszínkrémet: vaníliás porcukorral félig felvert habtejszín, belelöttyintve némi jófajta rumot, és már mehet is a kakaós kelt tésztácskák tetejére. Gyógyír lehet fejfájásra, szerelmi bánatra, vizsgadrukkra - mindenre.

Hozzávalók:
45 dkg finomliszt
2 dl langyos tej
1 csomag szárított vagy 3 dkg friss élesztő
1 tojás sárgája
4 dkg puha vaj
2 ek. semleges ízű olaj
2 ek. cukor
pici só

Töltelék:
10 dkg olvasztott vaj
3 ek. holland kakópor
5 ek vaníliás porcukor (a porcukorba vaníliarudat dugunk, így igazi vaníliás porcukrot kapunk)
5 dkg kb 60 %-os kakaótartalmú étcsokoládé

Elkészítés:
1. Az élesztőt a tejben feloldjuk, megvárjuk, míg kicsit felfut.
2. Addig a lisztben elkeverjük a cukrot és a sót, majd mehet bele az élesztős tej, a vaj, az olaj és a tojássárgája.
3. A tésztát alaposan kigyúrjuk, puha, rugalmas, de nyújtható tésztát kell kapnunk. Meleg helyen letakarva minimum 30 percig kelesztjük, vagy amíg a duplájára kel.
4. A kakaót és a porcukrot összekeverjük, az étcsokit durvára vágjuk.
5. A megkelt tésztát kb. fél cm vastag téglalappá nyújtjuk, megkenjük a vaj nagy részével (kb 2 evőkanálnyit hagyjunk).
6. A kakaós keverékkel egyenletesen megszórjuk a tésztát, rászórjuk a csokidarabokat is. Ezután a tésztát szorosan elkezdjük feltekerni, és közben a tészta száraz, hátsó részét folyamatosan kenegetjük a maradék vajjal, hogy arra az oldalára is ráragadjon a töltelék.
7. A tekercsből kb 1,5 centi vastag csigákat vágunk, amiket egymástól 1 cm távolságra tepsibe fektetünk. Tetejüket tejjel megkenjük és megszórjuk barna cukorral.
8. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.

Keksz kávéhoz - Cantuccini

 Nem vagyok különösebben oda a kekszekért, viszont ez a cantuccini olyan jól sikerült, hogy fel fogom venni a kedvencek listájára. A cantuccini olasz kekszkülönlegesség, amit rendszerint kávéba mártogatva fogyasztanak. Éppen ezért a tésztát egészen szárazra, és nagyon ropogósra készítik, amit úgy érnek el, hogy a megsült tésztarudat felszeletelés után visszateszik pár percre a sütőbe. Én most durvára vágott mandulával készítettem, de más hasonló olajtartalmú mag is megfelel a célra (a pisztácia például túl puha lenne benne). Láttam már kakaós, likőrös változatot is, az alapreceptet bátran lehet variálni, ám a citromhéj és a fahéj maradjon meg állandó összetevőnek, ugyanis ez biztosítja a csodás illatot.

Hozzávalók (kb. 32 darabhoz):
25 dkg liszt
16 dkg mandula
14 dkg porcukor
fél tk sütőpor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
fél kk. fahéj
csipet só
2 tojás

1. A lisztet és a porcukrot tálba szitáljuk, hozzáadjuk a fahéjat, a sót és a sütőport. Hozzáreszeljük a citrom héját, beleöntjük a vajat, majd hozzáütjük a tojásokat. Az egészből lágy tésztát gyúrunk.
2. Amikor a hozzávalók elkeveredtek, belegyúrjuk a késsel feldarabolt mandulát is.
3. A tésztából két ducibb, vagy három vékonyabb kígyót formázunk, akkorát, hogy a tepsi egyik szélétől a másikig érjen. 200 fokra  (légkeverésesen 180 fokos) előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük.
4. A kisült tésztát ujjnyi avstag darabokra vágjuk, majd a tepsire visszapakoljuk őket, és a sütőbe visszatolva további 5-10 percig szárítjuk. Így nyeri el végső, igazán ropogós formáját.

Karácsonyra készülődve - Mézeskalács

Minden karácsonykor elhatározom, hogy egy év múlva nem készítek mézest, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy "szükség lesz" egy adagra. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a mézessel, csupán unalmasnak találom, hogy minden évben ezt készítek. Idén, hogy ezt elkerüljem, kicsit változtattam a fűszerezésen, és az interneten lehetetlen kiszúróformák után kutattam: találtam kéményseprő, vagon, békakirály és törpe alakút is. Ezen a hihetetlen kreativitáson én is felbátorodtam, és megpróbáltam még karácsonyibbá tenni az amúgy is elég karácsonyi mézeskalácsot. Reszelt citrushéjak, kardamom, rózsabors, valamint friss gyömbér és igazi vanília is került a tésztába. A végeredmény igazi illatkavalkád lett, kenterbe ver bármilyen karácsonyi illatgyertyát vagy párologtatót.

Hozzávalók (kb. 100 darabhoz):
75 dkg finomliszt
2 kk szódabikarbóna
csipet só
2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1 vaníliarúd kikapart belseje
egy citrom és egy narancs lereszelt héja
1 fél kk reszelt gyömbér
5 szem kardamom összetört magja
3-4 szem rózsabors, mozsárban megőrölve
25 dkg kristálycukor
5-6 dkg puha vaj
4 tojás
25 dkg langyos (!) méz

Elkészítés:

1. A lisztet, a fűszerkeveréket, a cukrot, a szódabikarbónát, a kardamomot, a rózsaborsot, a sót, a citrusok héját, a vaníliamagokat és a gyömbért egy tálban összekeverjük.
2. A langyos mézet is hozzácsurgatjuk, beleütjük a tojásokat, majd mehet bele a puha vaj is.
3. Az így kapott masszát alaposan, lehetőleg kézzel összedolgozzuk. Tömör, rugalmas tésztát kell kapnunk.
4. Ezután legalább 20 percig hagyjuk pihenni, de akár egy éjszakára is betehetjük a hűtőbe.
5. A tésztát kinyújtjuk, kiszúrjuk a formákat, majd 175 fokos sütőben (légkeverésesben 160 fokon) vastagságtól függően 8-12 perc alatt kisütjük őket. Sütés előtt megkenhetjük a tetejét mézes tojással, ettől szép fényes lesz, sütés után pedig egyszerű cukormázzal dekorálhatjuk.