Keksz kávéhoz - Cantuccini

 Nem vagyok különösebben oda a kekszekért, viszont ez a cantuccini olyan jól sikerült, hogy fel fogom venni a kedvencek listájára. A cantuccini olasz kekszkülönlegesség, amit rendszerint kávéba mártogatva fogyasztanak. Éppen ezért a tésztát egészen szárazra, és nagyon ropogósra készítik, amit úgy érnek el, hogy a megsült tésztarudat felszeletelés után visszateszik pár percre a sütőbe. Én most durvára vágott mandulával készítettem, de más hasonló olajtartalmú mag is megfelel a célra (a pisztácia például túl puha lenne benne). Láttam már kakaós, likőrös változatot is, az alapreceptet bátran lehet variálni, ám a citromhéj és a fahéj maradjon meg állandó összetevőnek, ugyanis ez biztosítja a csodás illatot.

Hozzávalók (kb. 32 darabhoz):
25 dkg liszt
16 dkg mandula
14 dkg porcukor
fél tk sütőpor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
fél kk. fahéj
csipet só
2 tojás

1. A lisztet és a porcukrot tálba szitáljuk, hozzáadjuk a fahéjat, a sót és a sütőport. Hozzáreszeljük a citrom héját, beleöntjük a vajat, majd hozzáütjük a tojásokat. Az egészből lágy tésztát gyúrunk.
2. Amikor a hozzávalók elkeveredtek, belegyúrjuk a késsel feldarabolt mandulát is.
3. A tésztából két ducibb, vagy három vékonyabb kígyót formázunk, akkorát, hogy a tepsi egyik szélétől a másikig érjen. 200 fokra  (légkeverésesen 180 fokos) előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük.
4. A kisült tésztát ujjnyi avstag darabokra vágjuk, majd a tepsire visszapakoljuk őket, és a sütőbe visszatolva további 5-10 percig szárítjuk. Így nyeri el végső, igazán ropogós formáját.

Karácsonyra készülődve - Mézeskalács

Minden karácsonykor elhatározom, hogy egy év múlva nem készítek mézest, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy "szükség lesz" egy adagra. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom a mézessel, csupán unalmasnak találom, hogy minden évben ezt készítek. Idén, hogy ezt elkerüljem, kicsit változtattam a fűszerezésen, és az interneten lehetetlen kiszúróformák után kutattam: találtam kéményseprő, vagon, békakirály és törpe alakút is. Ezen a hihetetlen kreativitáson én is felbátorodtam, és megpróbáltam még karácsonyibbá tenni az amúgy is elég karácsonyi mézeskalácsot. Reszelt citrushéjak, kardamom, rózsabors, valamint friss gyömbér és igazi vanília is került a tésztába. A végeredmény igazi illatkavalkád lett, kenterbe ver bármilyen karácsonyi illatgyertyát vagy párologtatót.

Hozzávalók (kb. 100 darabhoz):
75 dkg finomliszt
2 kk szódabikarbóna
csipet só
2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1 vaníliarúd kikapart belseje
egy citrom és egy narancs lereszelt héja
1 fél kk reszelt gyömbér
5 szem kardamom összetört magja
3-4 szem rózsabors, mozsárban megőrölve
25 dkg kristálycukor
5-6 dkg puha vaj
4 tojás
25 dkg langyos (!) méz

Elkészítés:

1. A lisztet, a fűszerkeveréket, a cukrot, a szódabikarbónát, a kardamomot, a rózsaborsot, a sót, a citrusok héját, a vaníliamagokat és a gyömbért egy tálban összekeverjük.
2. A langyos mézet is hozzácsurgatjuk, beleütjük a tojásokat, majd mehet bele a puha vaj is.
3. Az így kapott masszát alaposan, lehetőleg kézzel összedolgozzuk. Tömör, rugalmas tésztát kell kapnunk.
4. Ezután legalább 20 percig hagyjuk pihenni, de akár egy éjszakára is betehetjük a hűtőbe.
5. A tésztát kinyújtjuk, kiszúrjuk a formákat, majd 175 fokos sütőben (légkeverésesben 160 fokon) vastagságtól függően 8-12 perc alatt kisütjük őket. Sütés előtt megkenhetjük a tetejét mézes tojással, ettől szép fényes lesz, sütés után pedig egyszerű cukormázzal dekorálhatjuk.

Proust, az eltűnt idő, és a karácsony nyomában: Gesztenyés madeleine

Mivel holnap hivatalosan is a karácsonyvárás időszakába lépünk (és így a sütigyártási mániámat is nyugodtan foghatom az ünnepekre), próbáltam valami nem kifejezetten karácsonyi, mégis jellegét és összetevőit tekintve az ünnepre emlékeztető finomságot készíteni. Ekkor ugrott be Marcel Proust és Az eltűnt idő nyomában. A mű egy olyan gasztronómiai csodáról ejt szót, ami azóta nem hagyott nyugodni, amióta elolvastam. A narrátor ugyanis leírja azt a pillanatot, amikor Combray-ben először kóstolt madeleine-t teával, s mindezt olyan érzékletesen teszi, hogy úgy gondoltam, ezt egyszerűen muszáj kipróbálnom. Már Nigella könyvében is megtetszett a süti (ő csak rózsabimbónak hívja őket), ám amikor a Corában ráakadtam az utolsó, árván lógó madeleine sütőformára, egyértelmű jelnek tekintettem, hogy ideje a tettek mezejére lépnem. Hogy a proust-i süti milyen recept alapján készült, azt sajnos nem tudom, ezért én egy gesztenyés változatot készítettem el. Imádtam a gesztenyés-vaníliás illatot a levegőben, és imádtam a kívül ropogós, belül tömör és puha tésztát. Ahogyan Proust írja: "abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerűen káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az." Én Earl Grey-jel kísértem, és úgy gondolom, írni/olvasni is jó róla, de megkóstolni az igazi.

Hozzávalók (kb. 35 darabhoz):
135 g puha vaj
13 dkg porcukor
fél vaníliarúd kikapart magja
1 kisebb tojás fehérje
1 egész tojás
18 dkg liszt
5 g sütőpor
15 dkg natúr gesztenyemassza
0,8 dl tej

Elkészítés:
1. A vajat, a vaníliát és a porcukrot robotgéppel habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk a tojást. Ezzel tovább keverjük, végül pedig beletesszük a gesztenyemasszát is.
2. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és fakanállal óvatosan a vajas-gesztenyés masszába forgatjuk.
3.A lisztet elkeverjük a sütőporral, és a gesztenyés alaphoz forgatjuk.
4. Végül a tejjel fellazítjuk a tésztát.
5. A madeleine formákba púpos teáskanálnyi tésztát halmozunk, kicsit elegyengetjük, és 200 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütjük.

Aranygaluska - a boldogságom receptje

Egy vallomásal kezdem. Bármilyen szuperfinom dolgokat sütöttem-főztem életemben, egy pofonegyszerű dolog mindig kifogott rajtam: az élesztő tejben történő felfuttatása. Bárhogyan is próbálkoztam, soha nem jött fel, még egy árva buborék sem keletkezett a tej tetején. A hétvégén azonban, amikor a legkedvencebb süteményem elkészítésére rászántam magam, csoda történt. Nem tudom, hogy a hely szelleme volt-e (a sütit nem itthon, hanem egy folyóparti, kandallós házikóban készítettem) vagy a TV-Paprikán eltanult trükk (az elmorzsolt élesztőt először csak a cukorral elkeverjük, és pár perc múlva magától folyóssá válik a beindult kelési folyamatoknak köszönhetően), de az élesztő olyan pompásan megkelt az edényben, hogy az őt takaró konyharuhát is elérte. Tudom, másoknak ez mindennapos, de nekem ez volt az utóbbi idők egyik legnagyobb élménye. Vagy mégsem. A legnagyobb az volt, amikor megkóstoltam a kész aranygaluskát: foszlós, illatos, lágy, meleg tészta, édes diós bevonattal. Csoda. Mennyország. Álom. Ilyesmik jutottak eszembe. Imádom ezt a sütit, pukkadásig tudom enni magam vele, és hála Istennek, már magamnak is el tudom készíteni. Bátran ajánlom az alábbi receptet kezdőknek is, mert tényleg nem nagy ördöngösség, ahogyan én azt korábban gondoltam. Az biztos, hogy a tésztát meglehetősen hagyományos módon készítettem: kandalló melege mellett kelesztettem, puszta kézzel dagasztottam, már tényleg csak a kemence hiányzott...

Hozzávalók (egy nagyobb kuglófformához):
500 g finomliszt
csipet só
25 g friss élesztő
0,5 + 3 dl langyos tej
1 tk + 3 ek kristálycukor
1 tk reszelt citromhéj
2 tojás sárgája
15 dkg + 5 ek. olvasztott vaj
200 g cukrozott darált dió (vagy készen vásárolható diótöltelék)

Elkészítés:
1. Az élesztőt a teáskanál cukorral a fél deci langyos tejben felfuttatjuk.
2. Eközben a lisztet felmelegítjük, elkeverjük benne a sót. Mehet bele a felfuttatott élesztő is.
3. A maradék langyos tejben kézi habverővel elkeverjük a tojássárgákat, ezt is a liszthez öntjük. Hozzáadjuk az öt evőkanál margarint, a citromhéjat és a cukrot is, majd az egészet addig dagasztjuk, amíg sima, hólyagos, és nem túl kemény tésztát kapunk.
4. A tészta tetejét belisztezzük, és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztjük.
5.Egy nagyobb kuglófformát kivajazunk és enyhén kilisztezünk.
6. A megkelt tésztából vajba mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk, megforgatjuk a vajban, utána a dióban, és a sütőformába rakjuk. Szép sorban haladunk addig, amíg elfogy a tésztánk.
7. A megtöltött formát letakarjuk, és újra kelesztjük kb. fél órán át.
8. A tésztát hagyományos sütőben kb. 150-160 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. (ha a teteje nagyon pirul, egy darab fóliával takarjuk le).
9. Míg a tészta megsül, készíthetünk vaníliamártást, amit én egészen egyszerűen oldottam meg. Vaníliás pudingport 7,5 dl  tejjel főzünk meg a csomagoláson leírtak szerint, fahéjjal, szegfűszeggel ízesítjük, kihűtjük.

Kókuszos keksztekercs

Születésnapomra meglepetem magam és a vendégsereget gyerekkorom egyik kedvenc sütijével, a kókuszkrémmel töltött keksztekerccsel. A tésztába lekvár, kókuszkrém és fekete kávé, a töltelékbe pedig zavarba ejtően sok kókuszreszelék került. Ennél egyszerűbb édességet nem nagyon tudok mondani, pillanatok alatt elkészül, még sütni sem kell, és az is biztos, hogy a vásárokban kapható (néha kőkemény) kókuszos tekercset is fölülmúlja.

Hozzávalók (ha vendégeknek készítjük, vegyünk dupla adagot mindenből):
25 dkg darált háztartási keksz
10 dkg porcukor
1 dl kókusztej vagy kókuszkrém
2 kk instant kávé
1 ek. csipkebogyó lekvár
2 ek. kakaó
2 tk rumaroma

A krémhez:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
6 dkg kókuszreszelék


Elkészítés:
1. Először elkészítjük a tölteléket. A vajat kissé megolvasztjuk, feloldjuk benne a cukrot, hozzákeverjük a kókuszt, majd betesszük a hűtőbe.
2. Amíg a krém hűl, összeállítjuk a tésztát. A kakaót és a porcukrot a kekszhez szitáljuk. A kávét feloldjuk a kókusztejben (ha sűrű kókuszkrémmel dolgozunk, 1 ek. sima tejben oldjuk fel a kávét).
3. A kávés kókuszkrémet a kekszes keverékhez öntjük, hozzáadjuk a lekvárt, a rumaromát, és jól összedolgozzuk, hogy formálható masszát kapjunk. Ha túl ragadós, kis időre ezt is hűtőbe tehetjük.
4. A tésztát két celofán vagy sütőpapír között téglalap alakúra nyújtjuk úgy, hogy 0,5-1 cm vastagságú legyen. A fölső papírréteget lehúzzuk, erre rákenjük a kókuszos tölteléket, majd az alsó celofán segítségével viszonylag szorosan és vigyázva, hogy a kakaós tészta ne törjön el, feltekerjük. Az egészet alufóliába tekerjük, és szeletelés előtt pár órát mindenképpen a hűtőben pihentetjük.
Vigyázat, hamar elfogy... :)

Kettesben No.2.: Lazacsteak sajtkrémes rizsgombóccal

A páromnál tengeri hallal nem lehet mellélőni. Eredetileg tonhalsteak-et szerettem volna készíteni, de sajnos nem kaptam a boltokban. A lazac sem rossz megoldás, sőt: vásároljunk bőrös filét, így sütéskor a hal bőrös oldalára illatos-ropogós kérget süthetünk. Azért szeretek tengeri halat készíteni (meg halat egyáltalán), mert nagyon hamar elkészül, egészséges, és bármikor megtöri a hétköznapi vacsorák hús-zöldség hegemóniáját. Ezen kívül a tengeri hal némi friss citrommal mindig a nyár, a tenger ízeit idézi fel bennem. A halat most egy órára grapefruitos-balzsamecetes-mézes keverékbe pácoltam, ettől finom édes-savanyú ízt és remek illatot szívott magába, ami sülés után diszkréten lengte körül az önmagában is jellegzetes ízű halhúst. Köretnek egyszerű sajtkrémes rizst készítettem, amit egyébként bátran dúsíthatunk, én egy kis bébispenóttal tudnám elképzelni.

Hozzávalók (2 főre):
a lazachoz:
2 db, egyenként 20 dkg-os lazacfilé
2 ek olívaolaj
1 tk fehér balzsamecet
egy nagy grapefruit kifacsart leve
2 ek méz
a rizshez:
kb. 15 dkg rizs
víz
só
1 tubus sajtkrém

1. A lazacot megmossuk, a még megmaradt szálkákat kihúzgáljuk.
2. Az olívaoljaból, balzsamecetből, grapefruitléből és mézből pácot készítünk.
3. Egy aromazáró zacskóba beletesszük a halszeleteket, ráöntjük a páclét, a zacskót lezárjuk és óvatosan összerázzuk, hogy a halat mindenhol érje a pác, majd hűtőbe tesszük egy órára.
4. A rizst megmossuk, majd sós vízben puhára főzzük. A sajtkrémet a kész rizsbe keverjük, és félretesszük.
5. A lazacot közvetlenül a tálalás előtt sütjük meg. Egy serpenyőt szárazon forróra melegítünk, majd a halakat bőrös oldalukkal lefelé beletesszük (ha szükségesnek látjuk, egy pár csepp olajat a hal alá önthetünk, ám számoljunk azzal, hogy ez nagy füstöt fog okozni). A hal tetejét picit megsózzuk. Nem kell a halnak sok idő, pár perc alatt megsül, ezért mikor megfordítjuk a halat, fél perc elég is lesz.
6. Végezetül a rizsből gombócokat formálunk, és a hal mellé tesszük, gyümölccsel díszítjük.

Kettesben: Kacsamájszeletek hagymalekvárral (előétel)

Mivel a legutóbbi (és eddigi egyetlen) BonBonBerry-szavazást a romantikus, kettesben eltöltött vacsoraötletek nyerték (és mellesleg a párommal évfordulót is ünnepeltünk), adta magát, hogy egy nem hétköznapi vacsorát készítsek el. Az előétel ötletét a fagyasztóban bujkáló kacsamáj adta, a hagymalekvárt pedig régóta szerettem volna kipróbálni. Mint utólag kiderült, a két íz főnyeremény együtt: a krémes, édesre sült máj és a pikáns, édes-savanykás lekvár egyszerűen tökéletes kiegészítői egymásnak. Lehet hozzá falatnyi kenyérkockákat pirítani, de önmagában is fenomenális.

Hozzávalók:
egy egész kacsamáj (jelen esetben 500 g)
bő fél liter tej
só
500 g libazsír

A hagymalekvárhoz (2 főre):
1 nagy fej lilahagyma
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 tk balzsamecet
1 ek méz
1 ek barna cukor
fél dl száraz vagy félszáraz rosébor

A máj elkészítése:

A májat lehetőleg előző nap készítsük el, vagy tálalás előtt pár órát legyen ideje a hűtőben hűlni, hogy szépen lehessen szeletelni.

1. A májat pár órára sós tejbe áztatjuk.

2. A zsírt egy lábasba öntjük, és ebbe tesszük az egész májat (az a jó, ha a zsír ellepi).

3. Forrástól számított 10-15 percig sütjük a májat, ekkor ellenőrizzük, hogy átsült-e (a legvastagabb részt egyszerűen kettévágjuk, ha szép fehér, akkor kész, ha még rózsaszínes, kell neki pár perc).

A hagymalekvár elkészítése:

1. A hagymás félkarikára szeleteljük, a vajjal és az olajjal egy lábasban elkezdjük pirítani. Kb fél perc múlva mehet is bele az összes többi hozzávaló.

2. Alaposan összekeverjük, és fedő alatt, alacsony lángon 25 perc alatt puhára, illatosra pároljuk. Langyosra hűlve a vékony szeletekre vágott máj mellé halmozzuk.

Mediterrán pulykacomb citromos-bazsalikomos burgonyapürével

Fogalmam sincs, hogy a mediterrán régióban mennyire menő pulykacombot sütni, az olaszos ízvilág miatt mégis úgy érzem, nevezhetem mediterránnak ezt a fogást. Olaszos ízvilág alatt a fűszerezést és a világ egyik legfantasztikusabb sonkaféleségét, a pancettát értem. A pancetta a bacon fűszeres olasz változata, és intenzív ízeinek köszönhetően egészen különleges aromát kölcsönöz bármilyen ételnek. Elég drága szalonnafajta, de egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni. Ha nincs, természetesen helyettesíthető "sima" bacon-nel is. A pulykahús mellé gombát is szeltem, az étel pedig így kakukkfűért kiáltott, ez a fűszer ugyanis remekül passzol a sült húshoz és a gombafélékhez is (a grillezett vargánya például számomra elképzelhetetlen kakukkfű nélkül).


Hozzávalók:
2 db pulykacomb
25 dkg vegyes gomba
kakukkfű
só
bors
6 vékony szelet pancetta

a burgonyapüréhez
0,5 kg burgonya
egy kis csokor friss bazsalikom
egy ek vaj
egy ek tejföl
ízlés szerint tejszín (1-2 dl)
1 citrom héja

1. A pulykacombokat néhány helyen bevagdossuk, hogy a fűszerek könnyebben átjárják a húst (mellesleg a sütési idő is csökken). A húst borssal, kakukkfűvel és kevés sóval bedörzsöljük és tűzálló tálba fektetjük.
2. A pancettával betakarjuk a húsdarabokat, majd kb. fél deci vizet öntünk alá (a hús és a gomba elegendő levet ereszt majd).
3. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, és a hús mellé szórjuk.
4. Fóliával letakarva légkeveréses sütőben 160 fokon (normál sütőben 200 fokon) legalább 1,5 óráig sütjük, ezután  a csonthoz közel bevágva ellenőrizzük, hogy szükséges-e tovább sütni.
5. A burgonyát alaposan megmossuk és héjastól puhára főzzük őket.
6. A megfőtt, héjától megszabadított krumplit szétnyomjuk, vajjal, tejföllel gazdagítjuk. Ha szükséges, utánasózunk.
7. Ezután elővesszük a robotgépet, és annyi tejszínnel, amennyivel krémes állagot érünk el, simára dolgozzuk, a végén belekeverjük a durvára vágott bazsalikomot, tetejét reszelt citromhéjjal díszítjük (nagyon finom, friss ízt és illatot is ad az ételnek).

Fekete-fehér kuglóf kávéval, kakaóval

Tökéletes próba volt a légkeveréses sütőmnek ez a kuglóf. A kugófféléket alacsony hőmérsékleten, sok ideig, legalább egy óráig kell sütni, hogy a végeredmény ne egy kívül száraz, belül pedig nyers tészta, hanem omlós és puha sütemény legyen. Kávé, tea mellé, vendégek érkezésekor tökéletes, és az is mellette szól, hogy a máznak (és a benne lévő zsiradéknak) köszönhetően viszonylag nehezen szárad ki. Az alábbi tészta egy kakaós-kávés alaptészta, én pár szem szederrel dúsítottam, de lenne még néhány ötletem (pekándió, csokoládéba mártott kávészemek, darált dió, csokoládéreszelék, kandírozott narancshéj, stb.). A végeredmény pedig egyszerűen gyönyörű: az édes, fehér máz és a sötét kakaós belső ellentéte tökéletes harmóniát eredményez, amit az ízek és a tészta textúrája még tovább fokoz.

Hozzávalók (egy 1,5 literes kuglófformához):
185 g margarin
185 g kristálycukor
egy csipet só
4 darab tojás és egy sárgája
22 g hollandi kakaó
1 tk instant kávé
375 g finomliszt
3/4 csomag sütőpor
1 dl tej
4 dkg szeder (vagy bármi más)

A mázhoz:
1 tojás fehérje
20 g porcukor

Elkészítés:
1. A puha margarint a sóval és a cukorral habosra keverjük.
2. Az egész tojásokat és a tojássárgáját egyenként hozzákeverjük a vajas keverékhez, tovább habosítva a masszát, majd a kakaót és a kávét hozzászórjuk, így keverjük tovább.
3. A lisztet elkeverjük a sütőporra, és a tejjel váltakozva a tojásos masszához keverjük (ezt már fakanállal).
4. Légkeveréses sütőben 155 fokon, sima sütőben 175 fokon kb 55-70 percig, vagy tűpróbáig sütjük.
5. A kisült kuglófot a formából kiborítva teljesen kihűtjük.
6. Amíg a kuglóf hűl, elkészítjük a mázat: a tojásfehérjét elkezdjük habbá verni. A félkemény habhoz hozzáadjuk a porcukrot, így verjük kemény habbá.
7. A kihűlt tésztát bevonjuk a krémmel, díszítjük, és megvárjuk, míg a máz teljesen megdermed.

Ps.: Úgy nézzétek a képeket, hogy mivel a hagyományos objektívem bekrepált, így sport-és tájképek fotózásához való objektívvel készültek... :)

Kekszes lepény szederrel, áfonyával

Sokáig fogalmam sem volt, milyen íze van az áfonyának, aztán egyszer az egyik hipermarket kibontott és már alaposan megdézsmált dobozából loptam egy szemet, és teljesen elvarázsolt. A minap némi édes, lédús és hatalmas szemű szederre bukkantam a piacon, és végül egy lepényben egyesítettem a két gyümölcsöt. A tészta különleges textúráját a ledarált keksz adja, az ízharmóniáról pedig a gyümölcsök mellett a narancshéj gondoskodik. Finom nyári recept, ha esik, ha fúj.

Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
7,5 dkg ledarált Korpovit keksz
fél ek sütőpor
csipet só
25 dkg puha vaj
25 dkg barna cukor
1 narancs lereszelt héja
5 tojás
1 dl tej
A tetejére:
30 dkg áfonya
15 dkg szeder (a gyümölcsök aránya változtatható, a lényeg, hogy az egész kb 40-45 dkg-ra jöjjön ki)
2 ek liszt
fél kk fahéj

1. A lisztet összekeverem a sütőporral, a kekszmorzsával és a sóval.
2. Egy másik tálban a vajat, a cukrot és a narancshéjat robotgéppel alaposan összedolgozzuk. A tojásokat egyenként a masszához keverjük.
3. A lisztes keveréket és a tejet váltakozva több részletben a tojásos keverékhez adjuk.
4. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 175 fokra előmelegített sütőben 10 percig elősütjük.
5. Amíg a tészta sül, a gyümölcsöket a lisztes-fahéjas keverékbe hempergetjük, majd a 10 perc leteltével a tészta tetejére halmozzuk, és további 30-35 perc alatt készre sütjük.
Ajánlom hozzá a frissen felvert tejszínhabot, vagy egy gombóc vaníliafagylaltot.

Kenyérsütés otthon - zöld olívabogyóval, hagymás vajjal és mozzarellával

Bevallom, ez a poszt felér egy kisebb csalással, ugyanis receptnek jóindulattal sem nevezhető. A kenyérsütés modern, nyugati módját választottam tegnap (kenyérsütő gép, kész lisztkeverék, satöbbi...), ami már önmagában röhejesen hangzik egy gasztroblog lapján, ráadásul kép sem készült a kész fogásról... Minden olvasómtól ezúton kérek elnézést a silány bejegyzés miatt. Ám bizton állítom, hogy az ízek kárpótolnak Titeket! :)
Lehet ódákat zengeni a kovásszal készült, friss, kézzel gyúrt kenyér örömeiről (merthogy sok van), ám valljuk be, a mindennapok során ezer más dolga van az embernek, és a kézzel készített kenyérfélék inkább csak ünnepi alkalmakkor kerülnek az asztalra. A kenyérsütőgépet egy csodás találmánynak tartom, mert, ha nem is mi gyúrjuk, mégis friss, meleg, és otthon készült kenyeret szolgálhatunk fel reggelire. Én bevallom, ettől a tudattól rögtön energikusabban vágok neki a napnak: ha kenyeret tudok sütni, akkor mindenre képes vagyok.
Tegnap valami olívabogyósat akartam enni, mégpedig kenyérféleségben, így jött az olívás kenyér ötlete. Mivel gyorsan akartam kielégíteni az "olívaétvágyam", ezért egy készen vásárolható teljes kiőrlésű lisztkeveréket és a jó öreg kenyérsütőt használtam. Figyelem: az olívabogyót (és bármilyen más egyéb hozzávalót) csak a tészta dagasztása és kelesztése után, a sütés előtti percekben szabad hozzákeverni a tésztához, egyébként az nem fog megkelni. Így tettem én is. A kenyérsütőn először csak a dagasztás-kelesztés funkciót kapcsoltam be, majd mikor az lejárt, hozzákevertem az apróra vágott olívabogyót, majd a sütés funkciót kapcsoltam be. Az eredmény fenomenális lett, bár tudom, hogy az alapanyagokat illetően sokak szemében halálos bűnt követtem el. Én mégis bátorítok mindenkit, hogy életében legalább egyszer készítsen otthon kenyeret, géppel vagy anélkül. Az élményt egy kis metélőhagymával ízesített vajjal és mozzarellával fokoztam, amit megszórtam egy kevés oregánóval.

Forrás: http://healthymontreal.ca

Hozzávalók (egy 760 grammos kenyérhez):
1/2 kg kenyérlisztkeverék (benne az élesztővel, sóval, mindennel)
+ a csomagoláson előírt folyadékmennyiség, nálam 375 ml víz
15-20 szem zöld olívabogyó

A késő esti/reggeli falatozáshoz:
2-3 szelet kenyér
1 darab (10-12 dkg) jó minőségű mozzarella golyó, szeletekre vágva
natúr vajkrém
friss metélőhagyma durvára vágva
só, bors, oregánó
néhány szem egész olívabogyó a tetejére

Forrás: http://www.signejohansen.com

Grilldolgok mézes-narancsos öntetben

Hurrá, nyár van, grillezhetünk! - gondoltam én, amikor megláttam az akciós grillsajtot az egyik bolt polcán. De nem számoltam a kint tomboló hőséggel... Mutassatok nekem egyetlen embert is, aki ilyen forróságban arra vetemedik, hogy begyújtsa a grillsütőt. Én azonban hajthatatlan voltam, ki akartam próbálni életem első grillsajtját. Úgy döntöttem hát, hogy az UV-mentes konyhába húzódva készítem el ezt a csodát. Mivel valamivel szerettem volna kompenzálni a délelőtt lecsúszott fél barackos joghurtkockát és szintén fél adag somlói galuskát, úgy döntöttem, hogy a sajt mellé csupán gombát szervírozok. És hogy ezt egy kicsit feldobjam, egy narancsos-mézes öntetet készítettem. Az öntetet az újonnan beszerzett fehér balzsamecetemmel gazdagítottam, amely édeskésebb sötét társainál, így tökéletesen illett az egyébként is édes öntethez. Azt pedig, hogy a kakukkfű és a bazsalikom így fog harmonizálni a méz és a narancs aromájával, álmomban sem gondoltam. És ami a legjobb, hogy (nem viccelek) 8 perc alatt elkészültem az ebéddel.

Hozzávalók (2 személyre):
8 dkg grillsajt, kb. 1 cm vastag szeletekre vágva
10  db nagyobb fejű gomba
fél narancs leve és héja
1,5 ek fehér balzsamecet
3 ek méz (vagy fél deci cukorszirup barna cukorból)
2 ek olívaolaj
só
kakukkfű
bazsalikom

Elkészítés:
1. Az öntethet összekeverjük a mézet, a balzsamecetet, a narancs lereszelt héját és a levét, majd olívaolajat csöpögtetünk hozzá.
2. A grillsajtot serpenyőben mindkét oldalán pirosra pirítjuk, majd elosztjuk 2 tányéron.
3. Ezután a megtisztított gombafejeket dobjuk a serpenyőben, bazsalikommal és egészen pici kakukkfűvel szórjuk meg, majd a végén enyhén megsózzuk.
4. A gombát a sajt mellé rendezzük, és az egészet bőven meglocsoljuk a narancsos öntettel.

Napi hagyományos: töltött karalábé

Aki olvasta az előző bejegyzésemet, tudja, hogy főtt rizst kínáltam az almás csirke mellé. A rizs nagy része, ahogy az lenni szokott, most is megmaradt, így azt a töltött karalábéba használtam fel. Mivel még sosem csináltam ilyen ételt, egy kis netes segítséget kértem: az alapreceptet a nosalty webszakácskönyv egyik receptjéből kölcsönöztem, viszont több fűszert és más arányokat használtam. Bevallom, ebben a melegben nem a karalábépucolás a legüdítőbb tevékenység, de a végeredmény minden fáradozást megér. Tipikusan "nagymamáinknál is ilyet ettem" recept, érdemes (újra) kipróbálni.

Hozzávalók (3 nagyon éhes, és 6 közepesen éhes emberre):
6 db karalábé (tavasszal még zsengék, nem kell nagyon válogatni ilyenkor a lehető legkisebb fejeket válasszuk)
60 dkg darált sertéscomb
20 dkg megfőtt rizs
1 fej hagyma
2 tojás
só
bors
majoranna
bazsalikom
kömény
fűszerpaprika
6 dl tej
6 dl víz
2-3 ek étkezési keményítő
2 dl tejföl
1 csokor friss petrezselyem


Elkészítés:
1. A karalábékat meghámozzuk, a közepüket kivájjuk (ne dobjuk ki az összes belsejét.
2. A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon üvegesre pároljuk.
3. Közben összeállítjuk a tölteléket: a darált húst sózzuk, borsozzuk, majd a fenti fűszerekkel ízlés szerint ízesítjük. A végén mehet bele a hagyma, majd a két nyers tojás.
4. A jól összedolgozott masszát a karalábékba töltjük, amelyeket egy nagy lábasba ültetünk. A kivájt közepükből egy-két marékkal rájuk dobunk, majd felöntjük a tej és víz keverékével. Forrástól számítva kb 1 óra alatt puhára főnek. A főzés elejétől számított 15 perc elteltével a kimaradt töltelékből gyúrt gombócokat is a karalábék mellé tesszük.
5.  Amikor a karalábé megpuhult (hústűvel ellenőrizzük), akkor a gombócokkal együtt tányérba szedjük, hogy a szószt besűríthessük.
6. Az étkezési keményítőt fél deci hideg vízben feloldjuk, majd a tejes-vizes léhez keverjük, és felforraljuk. Ha megfelelő a sűrűsége, belekeverjük a tejfölt és frissen vágott petrezselymet szórunk bele. A karalábékra öntve tálaljuk.

Almás-illatos csirke

Mindig is kedveltem a gyümölcs és hús kombinációját. A mai ebédet mindössze egy óra alatt dobtam össze, úgy, hogy ebből fél órát a szobában hűsöltem. :) Tehát gyors, és nagyon finom ételről van szó. Alma helyett használhatunk körtét is, de akár naranccsal, meggyel is kipróbálhatjuk. A lényeg, hogy a gyümölcsnek legyen egy kis savas leve, amiben a hús vajszerűen puhára párolódhat. A husi tetejére eredeti, Angliából származó cheddart reszeltem, és tökéletes harmóniát alkotott az alma édes-savas ízvilágával. A fahéjjal egy kis keleties ízvilágot csempésztem az ételbe, ezért köretként bátran ajánlom a bulgurt vagy kuszkuszt is. Most egyszerű főtt rizst készítettem egy csepp vaníliával, csak az illat kedvéért. Én már nem is tudom, hogy sós-e ez a kaja, vagy édes... :)

Hozzávalók 4 személyre:
4 darab, kb 20 dkg-os kicsontozott csirkecomb
2 db Idared alma lereszelve
késhegynyi fahéj
10 dkg reszelt mild cheddar
fél lime leve
só
bors

Elkészítés:
1. A csirkecombokat megmossuk, sózzuk, borsozzuk, és tűzálló tálba fektetjük.
2. Az almákat lereszeljük, belecsepegtetjük a fél lime levét, és összeforgatjuk.
3. A húsok tetejére leheletnyi fahéjat szórok, majd beborítom az almával és a reszelt sajttal.
4. 220 fokos sütőben kb. 50 percig sütjük, majd a fóliát levéve pirosra pirítjuk.

Egyszerű és nagyszerű étel, én imádtam :)

Az egyszerű és nagyszerű gyümölcstorta

Bevallom, kevés olyan étel van, ami a gyerekkoromat idézi. Nálunk a főzésnek sohasem volt nagy kultusza, valami mindig volt az asztalon, de az ételt nem a kreativitás és a változatosság jellemezte. Az a gyümölcstorta viszont, amit apukám készít, fenomenális. Fogalmam sincs, mi adja a varázsát, hiszen egyszerű linzertészta az alapja, erre pedig gyümölcs van pakolva. Még régi németországi látogatása során találkozott ezzel a recepttel. Elmondása szerint a németek cukor nélküli, keserű fekete kávé mellé fogyasztották, így a tészta kifejezetten édesnek tűnt mellette. Nekem a tészta cukortartalmával nincsen bajom, szerintem kellemesen édes, ráadásul sütés után gyönyörű omlós lesz. A tészta alapreceptje adott, az, hogy ki mivel pakolja meg a tetejét, már szinte mindegy, a végeredmény kitűnő lesz.

Hozzávalók a tésztához:
22 dkg liszt
11 dkg puha vaj
1 tojás
1,5 tk sütőpor
5 dkg cukor
csipet só
csipet fahéj
néhány csepp vaníliakivonat

1. A lisztet, a sót, a sütőport és a fahéjat egy tálban összekeverjük.
2. A vajat a tojással és a cukorral egyneművé keverjük, belecseppentünk a vaníliából, majd a lisztes keverékhez adjuk. Az egészet masszává dolgozzuk. Figyeljünk rá, hogy a tésztát nem kell sokáig gyúrni! Ha összeállt, és minden anyag elvegyült benne, akkor hagyjuk abba a gyúrást, különben nem lesz omlós a tészta.
3. Egy legfeljebb 24 centis gyümölcstortaformát kivajazunk, kilisztezünk, majd a tésztát belenyomkodjuk. Előmelegített, 180 fokos sütőben 15-17 perc alatt készre sütjük. A tészta akkor jó, ha a teteje éppen kezd sötétebb színt ölteni.

Hozzávalók a tetejére:
2 ek vaníliás pudingpor
1,5 deci tej
tetszés szerinti gyümölcsök
1 tasak tortazselé

A pudingport ízlésünknek megfelelően édesítjük, és elkészítjük a 1,5 deci tejjel. A kihűlt tészta aljára öntünk csak annyit, hogy egy egészen vékony réteget alkosson a gyümölcs alatt. Ha megdermedt, mehetnek rá a gyümölcsök, majd az elkészített tortazselé. Hűtőben pár óra alatt összeérnek az ízek, de másnap még finomabb.

Mac and Cheese - forrón, krémesen, magyarul

Az angol konyha hírneve, a brit sztárszakácsoknak hála, kezd egyre feljebb kúszni a kulináris ranglétrán. Nem is értem, hogy hogyan lehetne a brit konyha "rossz", hiszen ott a tenger, amely friss hallal és rákfélékkel látja el a szigetországot, a csodálatos zöld legelők, ahol a négylábúaknak öröm felnevelkedni, így a húsuk is finomabb (nem vicc: állítólag a boldog állatoknak porhanyósabb a húsa). Van azonban a brit kulináriának egy olyan szeglete, amely inkább a háziasszonyok konyhájában lelhető fel, semmint az elit éttermek étlapjain. Ilyen az egyszerű sajtos makaróni is. Anyukám sohasem bonyolította túl az egyébként is pofonegyszerű ételt: kifőzte a tésztát, lereszelte a sajtot, a tejfölt kitette az asztalra, és jó étvágyat kívánt. Ezért néhány éve, amikor az itthoni gasztrocsatorna egyik műsorában megláttam, hogy a sajtos makaróni valójában egy csodásan krémes, fűszeres, általában besamel-alapú szósszal kevert tésztaétel, rájöttem, hogy még nem éltem igazán... Így ma ebédre rekonstruáltam a látottakat (a receptre nem emlékszem, de nem is szükséges).

Hozzávalók (6 éhes embernek):
50 dkg száraz tészta (én most spagettit használtam, a britek az itthon szarvacska néven elhíresült tésztafajtát használják)
víz a tészta főzéséhez
4 dkg vaj
2 ek liszt
1 liter tej
25 dkg trappista sajt (a cheddar persze sokkal jobb lenne)
3 kocka medvesajt
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb szál újhagyma
jó adag frissen reszelt szerecsendió
só
bors
2 dl tejföl
1 tojássárgája
a tetejére frissen reszelt parmezán

Elkészítés:
1. A tésztát bő, sós vízben feltesszük főni.
2. Amíg a tészta fő, elkészítjük a szószt. Ehhez a vajat egy nagyobb lábasban felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a lisztet. Pár percig kavargatjuk, majd alacsony lángon eleinte apránként, majd bátrabban elkezdjük felönteni a tejjel. (Aki még nem csinált besamelt, annak mondom, hogy az elején rettentő könnyen felveszi a liszt a folyadékot, folyamatosan összeáll, de ez normális, a tej adagolásával a csomók feloldódnak.)
3. Amikor az utolsó csepp tej is a lábasban van, jöhet a fűszerezés: frissen őrölt szerecsendió, só és bors kerül bele. Ezután mehet az apróra vágott újhagyma és az összepréselt fokhagyma.
4. A sajtot lereszeljük, a kockasajtot apróbb darabokra szedjük, és a besamelhez keverjük. Amikor az utolsó sajtdarabka is felolvadt, a lábast levesszük a tűzről.
5. A szószhoz hozzáadjuk a lehetőleg hideg tejfölt (ez kissé lehűti a szószt, és így az nem fogja összerántani a tojást), és ha már nem tűzforró a szósz, belekeverjük a tojássárgáját. Ha szükséges, most utánafűszerezhetünk.
6. A kifőtt tésztát leszűrjük, és a szószba borítjuk. Alaposan összekeverjük, hogy a szósz minden tésztaszálat érjen, majd kivajazott és morzsával megszórt tepsibe öntjük. A tetejét megszórjuk parmezánnal, és 180 fokos sütőbe toljuk. A sütőben a tészta szépen magába szívja az ízeket, de figyeljünk, hogy a fölső tésztaszálak nehogy kiszáradjanak, megkeményedjenek, így én kb. 15 perces sütést javasolnék.
Ha nem elég a kalóriákból, akkor tálaláskor egy kis baconchips-szel megspékelhetjük. Szuper egyszerű és finom ebéd.

Lilahagyma a pogácsában

Úgy gondolom, hogy elég magabiztosan mozgok a konyhában, egy művelet azonban minden egyes alkalommal kifog rajtam: az élesztő megfuttatása. Nem hogy nem zubog ki az edényből, de még csak nem is kezd buborékolni a drága, pedig mindent nagymamai utasítás szerint és szülői felügyelet alatt végeztem. Ám a modern kor nagy találmánya, a porélesztő nagy változást hozott az életembe, így nem kell lemondanom a könnyű, kelesztett tészta szépségeiről (és finomságáról). A következő pogácsa receptet nem mástól, mint a páromtól lestem el, aki egyszer csak hirtelen felindulásból olyan sajtos pogácsát rittyentett, hogy az majdnem beszélni kezdett. Irigykedtem is rá rendesen, aztán én is kipróbáltam a receptet, és működött. Ezúttal sajt helyett lilahagymás vajat tettem a pogácsába. A hagyma sülés közben kiadta finom, édeskés ízét, a tészta pedig, mondanom sem kell, csudaszépre sült.

50 dkg finomliszt
20 dkg margarin
5 dkg zsír (vajjal helyettesíthető)
1 tojás
1 dl langyos tej
1 csomag porélesztő
1 kk cukor
1 csapott ek só
a töltelékhez:
kb. 3 dkg olvasztott vaj
1 kisebb fej lilahagyma
+ 1 tojássárgája a tetejére (nekem nem volt több tojás otthon, vajjal helyettesítettem)

1. A langyos tejben elkeverjük a cukrot, beleszórjuk az élesztőt és félretesszük.
2. A lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal és zsírral, hozzáütjük a tojást, beletesszük a sót, majd az élesztős tejet. A tésztát kézzel addig gyúrjuk, amíg az összetevők összeállnak, és szép sima tésztát kapunk. Ekkor egy konyharuhával lefedve kb 30 percig pihentetjük (direkt nem hívom"kelesztés"-nek, mert akkor nekem tutira nem sikerülne...).
3. A kelesztés után a tésztát vékony téglalappá nyújtjuk, megkenjük a vajjal és rászórjuk az apróra vágott hagymát, majd a következőképpen hajtogatjuk: a tésztát úgy helyezzük el a deszkán, hogy a hosszabbik fele legyen hosszanti irányba, így alulról, a rövidebb oldalától elkezdhetjük a hajtogatást. A tésztát alulról fölhajtjuk kb a tészta 2/3-áig, a fölső szabadon maradt oldalt pedig ráhajtom az előzőre. Az így kapott tésztát újra kinyújtom az előzőhöz hasonló télalappá, és az egészet a hosszabbik oldalánál kezdve (mintha kakaós csigákat gyártanánk) feltekerjük. Ezután a sodrófával kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, és jöhet a szaggatás egy tetszőleges átmérőjű pogácsaszaggatóval. A hátramaradt tésztánál a hajtogatási műveletet nem, ám a csigába tekerést végre kell hajtani, így lesznek szép egyenletes rétegei a pogácsának.
4. A pogácsák tetejét tojássárgájával megkenjük és 200-220 fokos sütőben kb 15 perc alatt, vagy amíg szép aranysárga színt nem kapnak, megsütjük.

A pogácsa isteni finom akkor is, ha hagyma helyett füstölt sajtot teszünk bele. Ekkor kb. 15 dkg reszelt sajtot szórunk a kinyújtott tésztára, és fontos, hogy a tésztában használt sómennyiséget csökkentsük le egy kávéskanálnyira.

Lime-os-amarettós cseresznyelekvár

A lekvár nálam az a kategória, amit szívesen készítek, de kenyérre kenve ritkán fogyasztom. Sütemény(b)en viszont előszeretettel használom, éppen ezért igyekeztem valami különlegeset alkotni, ami ízében a majdani mandulás piskótához vagy a tejberizshez is passzol. A citrusos beütés adott volt, a mandulalikőr később jött, amikor megláttam egy üveggel a párom szüleinek bárszekrényében. Nosza, tegyünk abba a lekvárba némi alkoholt is! Az ízkombináció kiötlése után következett a nagy dilemma: tartósítószerrel és minimális főzési idővel, avagy órákon át tartó főzéssel-keveréssel, de mesterséges adalékanyagoktól mentesen készítsem-e el. A dzsemfix nyert, méghozzá azért, mert még mindig azt mondom, hogy a friss, vitamindús gyümölcs az igazi, a péppé főtt lekvár pedig egyrészt elég távol áll ettől, másrészt, valljuk be, szépségversenyen is alulmaradna a dzsemfixes változat mellett. Márpedig én szép dolgokat szeretek enni, télen ez pláne igaz. Íme a recept, amely, meg kell mondjam, egyszerűen istenire sikerült.

Hozzávalók:
bő 1 kg cseresznye (kimagozott állapotban legyen ennyi)
2 lime
30 dkg barna cukor
2-3 rúd fahéj
4 cent amaretto (olasz mandualalikőr)
1 csomag 1:3 arányú dzsemfix


Elkészítés:
1. A gyümölcsöt, a cukrot, a lime-ok lereszelt héját és egyiknek a levét lábasba öntjük, hozzádobjuk a fahéjrudakat, és feltesszük forrni.
2. Amikor a lábas tartalma forrni kezd, ráöntjük az amarettót, és 2-3 perc alatt elforraljuk a likőr alkoholtartalmát.
3. Ezután mehet bele a dzsemfix A leírás szerint a cseresznyének legalább 3 perc főzési idő kell, ezt betartottam, elvégre ki vagyok én, hogy Dr. Oetkerrel vitatkozzak...
4. A befőző üveget/üvegeket nagyon alaposan kimossuk (van, aki csírátlanítás végett forró vízben kifőzi), a forró lekvárral peremig töltjük, jó szorosan lezárjuk, és betakarva legalább 10 percre fejre állítjuk. (Ebből a mennyiségű gyümölcsből értelemszerűen 1 liter lekvár készül.)
A kibontott üvegeket hűtőben, a bontatlant hűvös kamrában vagy pincében érdemes tárolni.

Tonhal, citrom, pasta

A nyárról mindig az utazás, az utazásról pedig mindig a tenger jut eszembe, annak minden zamatos kincsével együtt. Ha tengerparti országba látogatunk, semmiképpen ne felejtsünk el megkóstolni valamilyen friss helyi halból készített fogást. Ám addig is, itthon felidézhetjük a nyaralás ízeit: hal, bazsalikom, citrom, fokhagyma... Ezekkel egyszerűen lehetetlen mellélőni. Ma egy nagyon egyszerű, nyári tésztaételt készítettem, ami az egyik kedvencem, és nem csak azért, mert számtalan módon variálható, hanem mert extra gyorsan elkészül, így minimális időt kell a sütő mellett ácsorogni. Ez most egy paradicsomos ragus változat, ám tejszínesen, krémsajttal legalább olyan csábító.

Hozzávalók 2 személyre:

200 spagetti (vagy bármilyen más száraztészta, én a megmaradt karácsonyi tésztát használtam fel)
1 olajos tonhalkonzerv (160 g)
1 citrom
3 ek olívaolaj
1-2 duci gerezd fokhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma
1 nagyobb paradicsom
friss bazsalikom
friss petrezselyem
só, bors
2 dl víz a ragu felöntéséhez
1-2 ek liszt a sűrítéshez
kapor, frissen reszelt parmezán

1. A tésztát bő, sós, forrásban lévő vízbe feltesszük főni.
2. Amíg a tészta fő, elkészítjük a mártást. Ehhez a hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát présen átnyomjuk (vagy szintén apróra vágjuk), és az olívaolajon megpirítjuk.
3. A paradicsomot kockára vágjuk, és ha a hagyma megpuhult, hozzáadjuk, majd felöntjük a vízzel.
4. A mártást ízesítjük sóval, borssal, bazsalikommal és petrezselyemmel, majd belereszeljük a citrom héját, és belefacsarunk 1-2 ek levet. Így főzzük addig, amíg a paradicsom megpuhul (ilyenkor a héja teljesen leválik a húsról).
5. A mártást (ha szükséges) a liszttel besűrítjük.
6. A megfőtt tésztát leszűrjük, majd a mártással tálaljuk, a tetejére friss parmezánt és kaprot szórunk.

Brownie, te csodás...

Tudom, nyár van, és meleg, és párás, vihar előtti fülledtség, amikor az átlagember csak egy hűsítő limonádét képes elfogyasztani, és ha a desszert szót említik, még véletlenül sem egy csupacsokis brownie jut eszébe. Az átlagembernek. Én azonban ezzel máshogy vagyok, és remélem, hogy azok, akik megkóstolnak egy kocka igazi, krémes brownie-t, ők is belátják: ez a süti annyira csodás, hogy tökmindegy, milyen az idő, mennyi dolgunk van, vagy hogy éppen hol tartunk a fogyókúrában, muszáj enni belőle. Apropó fogyókúra: amikor azt mondom, hogy ez a süti kalóriabomba, azzal még mindig csak a közelében járok az igazságnak. Valójában a brownie egy kalória-atombomba, úgyhogy a fogyókúrázóknak inkább azt ajánlom, takarják el a szemüket, és úgy olvassák tovább a receptet.

Hozzávalók (kb 40 kockához):
320 g puha vaj
320 g étcsokoládé (kiváló minőségű, legalább 65 % kakaótartalmú!)
6 tojás
200 g nádcukor
100 g juharszirup
1 ek vaníliaaroma
220 g liszt
csapott kk só
ízlés szerinti mennyiségben durvára tört dió (én most kb 100 grammot használtam)

1. A csokoládét és a vajat vízgőz fölött felolvasztjuk (egy lábasba vizet forralunk, és egy lehetőleg rá pontosan illeszkedő fém tálba beletörjük a csokit és beledaraboljuk a vajat, ám figyeljünk, hogy a tál alja ne érjen bele a vízbe).
2. A lisztet elkeverjük a sóval és a diódarabokkal (ha teszünk bele).
3. A tojásokat egy nagy tálba törjük, belekeverjük a cukrot, a juharszirupot és a vaníliát.
4. A csokoládés-vajas keveréket a tojásos masszához keverjük (közben figyeljük a színeket), majd a lisztes keveréket is hozzáadjuk.
5. Fakanállal jó alaposan összekeverjük, hogy egynemű, fényes masszát kapjunk.
6. Az egészet egy 30x40 cm-es sütőpapírral kibélelt tepisbe öntjük, majd 180 fokos sütőben kb 20-25 percig sütjük. Fagyival, tejszínhabbal, friss gyümölcsökkel, vagy önmagában fogyasszuk.
7. Figyelem! A jó brownie titka a sütésben rejlik: nem szabad, hogy a sütemény túlsüljön, ezért folyamatosan figyelni kell. Ha a süti teteje már szilárd és (ahogyan Nigella mondja) "fényes és fehér pettyes", akkor egy fogpiszkálóval vizsgáljuk meg a süti belsejét. Annak még ragacsosnak kell lennie, de persze nem teljesen lötyisnek. Kis kísérletezés után bárki brownie-mesterré válhat.

És mire ezt leírtam, a vihar is megérkezett... :)

(Kókusz)tejberizs muffin

Régebben találtam egy kókusztejes tejberizs receptet, amelyet kicsit átalakítottam, és olyan jól sikerült, hogy azóta legalább havonta egyszer meg kell csinálnom. Ám, hogy ne csak én osztozzak a kókusztej, a méz, a fűszerek és a friss gyümölcsök különleges harmóniájában, megpróbáltam mindezt az ízkavalkádot sütemény formájában megalkotni, így az hordozhatóvá vált. A süti sajnos nem lett olyan észbontóan finom, mint maga a tejberizs, de így sem okoz csalódást, és könnyen szállíthatóvá is vált. A kész tejberizsnek csak egy részét használtam fel a sütihez, a többit rendeltetésszerű fogyasztásra betettem a hűtőbe.

Hozzávalók a tejberizshez:
20 dkg rizottó rizs
2,5 dkg vaj
1 konzerv kókusztej (400 ml)
csipet só
2 ek. kókuszreszelék
vaníliaaroma/vaníliakivonat
6 ek. akácméz (aki édesebben szereti, nyugodtan növelheti a mennyiséget)
1 kk fahéj
2 cent Curaçao
20-25 szem magozott cseresznye (vagy meggy, vagy eper, vagy más bogyós gyümölcs)

1. A rizst néhányszor hideg vízben négyszer-ötször átmosom, hogy megszabadítsam a felesleges keményítőtől.
2. A megmosott rizst egy lábasba borítom, és felteszem főni annyi vízzel, amennyi ellepi. Hozzáadom a vajat, a sót és a likőrt, majd megvárom, míg az összes levet magába szívja.
3. Ezután hozzáöntöm a kókusztejet, belekeverem a fahéjat, a vaníliakivonatot és a kókuszreszeléket, majd kis lángon gyakori kevergetés mellett megfőzöm a rizst (ha kemény lenne a rizs, de már elfőtte a folyadékot, kevés tejjel felöntve tovább főzhetjük).
4. Ha a rizs megpuhult, mehet bele a méz, és a lecsepegtetett gyümölcs.
5. Hűtőbe tesszük, hidegen tálaljuk, a tetejére mehet egy kis pirított kókuszreszelék vagy a felhasznált gyümölccsel harmonizáló lekvár.

Hozzávalók (kb. 10 db tejberizs muffinhoz):
15 dkg liszt
1,5 tk sütőpor
2 tojás
3 dkg vaj
7 dkg nádcukor
fahéj
15-16 dkg a kész tejberizsből

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral.
2. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből közepesen kemény habot verünk.
3. A tojássárgákat elkeverjük a cukorral, a megolvasztott vajjal és a fahéjjal.
4. A tojásos keveréket a liszthez keverjük, a tésztát a fehérjehab hozzáadásával lazítjuk, majd a masszához hozzákeverjük a tejberizst.
5. A muffintepsi mélyedéseit kivajazzuk és kilisztezzük (én papírkapszlikba adagoltam a tésztát, de a tészta egy picit a papírra ragadt, a vajazásos megoldásnál viszont egész biztosan nem kell ilyesmitől tartani), és a tésztát a mélyedésekbe adagoljuk úgy, hogy azoknak kb. a 3/4-ét töltse ki.
6. 185 fokra előmelegített sütőben 15-18 perc alatt készre sülnek. Langyosan érdemes fogyasztani.

Spenót - olaszosan, pizzán

A spenót az egyik legmegosztóbb növény, amely az ember tányérjára kerülhet. Sajnos az iskolai menzás élmények rombolóan hatottak a spenót hírnevére, ezért ideje a gyermekkor rettegett ételét új köntöbe bújtatni és újra felfedezni. Már csak azért is, mert azon kívül, hogy a spenót igen vitamindús étel, ha jól van elkészítve, egyáltalán nincs kellemetlen mellékíze, sőt, hihetetlen aromák szabadulnak fel belőle. Apukám a példa rá, hogy igenis a spenótgyűlölők is megkedvelhetik a spenótos fogásokat (egy spenótos-ricottás lasagne szeletet sikerült elfogyasztania, és ízlett neki). Az alábbi recept alapját érdekes módon egy gyerekeknek írt receptfüzetben találtam, ahol a sok krémes muffin és epres tortácska között alattomos módon lapult meg a spenótos-tejfölös pizza receptje. Tapasztalatom szerint két fontos lépést kell tenni, hogy a spenót ízét megbolondítsuk: az egyik a fokhagyma (minél több, annál jobb), a másik pedig valamilyen krémsajt, tejszín vagy ricotta, amellyel dúsítva egységes töltelék-állagot tudunk kialakítani, amelyet tortellini vagy tésztabatyu töltésére is használhatunk. Én most joghurtot használok, hogy a pizza tésztája kicsit átitatódjon a hátramaradt fűszeres lével.

Hozzávalók:

A tésztához (2 emberes méretű pizzához):
0,5 kg liszt
1tasak szárított élesztő
1/2 evőkanál só
1/4 ek. oregánó
1/4 ek. bazsalikom
3 dl langyos víz
3 ek. olívaolaj (a sima étolaj sajnos nem jó)
frissen őrölt bors

A spenótos feltéthez:
1/2 kiló friss spenótlevél (megszabadítva a keményebb száraktól)
3-4 gerezd fokhagyma
2 dl natúr joghurt (vagy tejföl)
néhány szelet sonka, vagy amilyen felvágott éppen van otthon
10 dkg reszelni való sajt (a friss parmezán az igazi)
ketchup (a házi paradicsomszósz még jobb)
só, bors, oregánó, bazsalikom


Elkészítés:
1. Először a tésztát készítjük el. A lisztet kicsit meglangyosítjuk, belekeverjük a sót, a borsot, a bazsalikomot és az oregánót.
2. Egy másik, nagy keverőtálba beleöntjük a langyos vizet és az olívaolajat, elkeverjük benne az élesztőt,
3. Robotgép dagasztókarjával keverni kezdjük az olajos keveréket, miközben apránként adagoljuk hozzá a lisztet. Ha minden liszt belekerült, még pár percig dagasztjuk, amíg szép rugalmas, hólyagos tésztát kapunk.
4. Ezután a tésztát olajozott tálba tesszük, ruhával letakarjuk, és fél óráig, vagy amíg a kétszeresére kel, pihentetjük.
5. Közben elkészíthetjük a feltétet. A spenótleveleket alaposan megmossuk, lecsepegtetjük.
6. Egy lábasban olajat hevítünk, ebbe belepréseljük a fokhagymát, majd rögtön mehet rá a spenót.
7. Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük, majd ha már a levelek teljesen összeestek, akkor lehúzzuk a tűzről. (Ha maradt volna víz a spenót alatt, azt leöntjük.)
8. A joghurtot/tejfölt a spenóthoz keverjük, és félretesszük.
9. A pizzatésztát két egyenlő részre osztjuk (ha nem használjuk fel mindet, le is fagyaszthatjuk). Az egyik gombócnyi tésztát tetszőleges alakúra nyújtjuk, majd kiolajozott és sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük. Akkor kapunk finom ropogós tésztát, ha vékonyra nyújtjuk, és magas hőfokon sütjük.
10. A tésztára néhány csepp ketchupot csepegtetünk, majd ráfektetjük a sonkacsíkok felét. Ezután jöhet rá a spenót és a reszelt sajt fele. Végül tojást ütünk a pizza tetejére.

11. 240 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük, vagy amíg a pizza szélei aranybarnává válnak.

Welcome drink

Üdvözlök mindenkit BonBonBerry nevű blogom születésének napján!
Régóta ért már bennem a gondolat, hogy a világhálón is megosszam konyhai kalandozásaim tapasztalatát és eredményeit. Remélem, hogy ez a kis virtuális tér sokatok számára nyújt majd szívet-lelket (és ízlelőbimbókat) melengető tapasztalatokat. Mivel a főzés mellett nagy szenvedélyem a fotózás is, a receptélményeket többnyire saját képeimmel gazdagítom majd, ahol ez másképpen lesz, természetesen jelezni fogom. No de szavak helyett beszéljenek az ízek.

Eperszezozon. Ez számomra az egyik legédesebb szó a kora nyári időkben. Ilyenkor naponta fél kiló eper is képes eltűnni a konyhaasztalról (igen, néha egymagam teszek róla). Imádom az epret süteményekben, házi joghurtos fagylaltban (joghurt, préselt gyümölcshús és ízlés szerinti mennyiségű barna cukor/méz, és mehet is a fagyasztóba pár órára, ami alatt érdemes párszor átkeverni), de a legújabb kedvencem a tejszínes eperleves, amely egy igazi varázslat: tálalhatom levesként, ám gyümölcsturmixként is tökéletesen megállja a helyét. Ám ha valaki melegen készíti el, netán egy kis vörösborral megspékelve, akkor gyors és szuperfinom télesti levessé válik. Annak köszönhetően, hogy a gyümölcsöt az alábbi recept szerint nem teszem ki semmiféle hőhatásnak, az minden zamatát és tápanyagát megőrzi (az eper magas rosttartalmának köszönhetően rendkívül jó hatással van az emésztésre, de bővelkedik C-vitaminban és antioxidánsokban is). Az eper, a méz és a tej mennyisége ízlés szerint változtatható attól függően, hogy valaki sűrűbben vagy hígabban kedveli. Íme a recept:

Hozzávalók 2 személyre:

15-20 dkg megtisztított eper
1 evőkanál habtejszín
4 evőkanál akácméz
0,5 l hideg tej
csipet fahéj és szegfűszeg
1/4 vaníliarúd kikapart belseje

Elkészítés:

1. A gyümölcsöt egy tálba öntjük a méz, a fűszerek és a tejszín társaságában, majd botmixerrel pürésítjük.
2. A pürét ezután felöntjük a tejjel, és alaposan összekeverjük. (Ilyenkor jöhet a kóstolás: ha szükséges, alakíthatunk a leves/turmix édességén vagy fűszerességén.)

3. A kész folyadékot finom szűrőn átszűrjük, hogy megszabadítsuk az apró magoktól, majd friss eperszeletekkel és esetleg mentalevéllel díszítve, hidegen tálaljuk. Hihetetlenül frissítő a meleg nyári napokon.